Marosi Ágnes

Tél

Gyönyörű a havas táj,
kis hópihe táncot jár.
Sok pihéből fehér takaró,
nagy az öröm, hull a hó!

Nézem a végtelen hótengert,
gyere építsünk hóembert!
Elő a szánkót, korcsolyát,
vívjunk meg egy hócsatát!

Kicsi dombos szánkópálya,
minden gyermek alig várja,
hogy leessen az első hó,
a hóban játszani csuda jó!

A meleg szobából is szép,
ahogy hótól csillog a rét.
Télen a hónak van ideje,
sárnak, latyaknak nincs helye!

Hófehér a város,
Lehullott a hó,
Jégcsap csüng az ágon,
Befragyott a tó.

Sapka nőtt a házon,
Sapkát hord a kút,
Hósapkás az autó,
Jégtükör az út.

Jégvirág a fákon,
Csillogó a táj,
Nagykabátba bújok,
Nyakamban a sál.

Szaladok a dombra,
Csiklandoz a szél,
Fürgén fut a szánkó,
Gyönyörű a tél!

Havas a házunk, havas az utca,
Reggeli szél a hajamat fújja.

Teleszór hóval, beborít dérrel,
Bújócskázom a nevető széllel.

Fa mögé bújok, utolér nyomban,
Szaladok fürgén, megelőz gyorsan.

Futok a hóban, libben a sálam,
Fütyörész vígan, sebesebb nálam.

Nyílik az ajtó, törlöm a lábam,
Meleget ont a kályha a házban.

Zörren az ablak, Szél koma rázza,
holnap is eljön, ezt dudorássza.

Susogó karját búcsúra inti,
Hópihecsokrát szanaszét hinti.

Sejtelmes fény ragyog,
szikrázó jégcsapok
csüngnek a házakon
reggelente.

Hallgasd a szél dalát!
Hócsipke, dérkabát…
ez való télen
a fenyvesekre.

Száz kémény füstölög,
tölgyesek, bükkösök
álmodnak hó alatt
szenderegve.

Nézd a domb oldalát!
Hósipka, hókabát,
hópaplan simul
a végtelenre.

Ág rezdül reszketőn,
hó hull a hegytetőn,
hócsipkét ringat már
minden faág.