A gyertyaláng ereje

A tűzmágiának, a tűzjóslásnak

nemcsak azoknál a népeknél volt jelentősége,

amelyek a tüzet imádták, vagy az áldozataikat elégették,

hanem szinte valamennyi természeti népnél kiemelkedő szerepet kapott.

A druidák Ilban Eilernek nevezték a nap-éj egyenlőség napját,

s úgy tartották, ilyenkor a legkönnyebb megszabadulni

a régi rossz szokásoktól,

hiszen végre a sötétséggel maguk mögött hagyhatják

a rosszat is, a fénnyel új élet kezdődik.

Egész Európában, így Magyarország egyes vidékein

is máig él a néphagyomány, hogy ilyenkor "kiszebábut" égetnek,

azaz a szalmababát felruházzák mindazzal a roszszal,

amit a tél, a hideg, a nélkülözés okozott, és elégetik a telet,

a nélkülözést jelképező szalmabábut.

Vagy tábortüzet raknak, és a lángok játékából

a következő év eseményeire próbálnak következtetni.

S hogy még inkább megbizonyosodjanak arról,

hogy a kívánságuk valóban teljesül-e, amit nagyon szeretnének,

kis papírlapra írják, és a lángok közé dobják.

Ha a lap teljesen elhamvad, és a lángok az ég felé repítik,

akkor a kívánság biztosan teljesülni fog.

A láng elsimítja a háborgó gondolatokat, a lélek megnyugszik,

a fény melegséget és derűt sugároz,

a remény és a vágyakozás pedig annyira felerősödik,

hogy a gondolat előbb-utóbb teremtő erővé válik.
A tűzmágia szertartása az évek során rengeteget finomodott, változott,

a nagy máglyákat, tábortüzeket felváltották a kicsi lángok - a gyertyák.

S már nemcsak a pogányok gyújtottak gyertyát,

ha valaki meghalt, hogy a lelke békességet találjon,

vagy ha valamire nagyon erősen vágytak,

hanem a római katolikusok, a pravoszláv egyház hívei,

és szinte minden vallás követői

gyertyagyújtással erősítik meg kérésüket,

s fejezik ki hálájukat, ha vágyuk teljesül.

Az úgynevezett virrasztógyertyák több napon,

sőt több héten keresztül éghetnek,

hogy segítséget és támogatást szerezzenek annak,

aki közel került a halálhoz.

Amikor a gyertya leég,

a már pislákoló lángjáról lehet meggyújtani a következőt.

A SZÍNEK varázslata

Nemcsak a pszichológiában, hanem a mágiában is

fontos szerepük van a színeknek.

Befolyásolják az érzelmeket, felerősítik a hatást.

A   NARANCSSÁRGA  gyertya felszabadítja az energiablokádokat.

Segít megbirkózni a hétköznapok gondjaival, s közelebb hozza a vágyott célt.
A sárga az élet örömeinek jelképe. Kreativitással, barátsággal,

vidámsággal kapcsolatos kérések esetén kell égetni.

A az anyagiakkal, sikerrel, karrierrel,

A  ZÖLD szerencsével kapcsolatos kérésnél ajánlott.

A  KÉK  megóv a rosszakarók ártó szándékaival szemben,

erősíti az aurát, oldja a feszültséget.

INDIGÓSZÍNŰ  gyertyát általában mások boldogulása érdekében gyújtunk.

A  RÓZSASZÍN a hűséggel, becsülettel kapcsolatos kérések gyertyája.

A  BÍBORVÖRÖS önbizalom-erősítő hatása miatt az újrakezdés előtt állóknak ajánlott.

A  BARNA  gyertyát főleg a körülöttünk élő állatok gyógyulása érdekében érdemes égetni.

Az   EZÜSTSZÍNŰ  az intuíciót és a művészi adottságokat erősíti.

Az  ARANY  a gazdagság színe, de csak nagyszabású tervek segítésében érvényesül az ereje.

A   FEHÉR   megsemmisíti a negatív érzelmeket, elveszi a rontást.

A  FEKETE   gyertyát a mágusok nem ajánlják, mert a negatív energiák, a titkok felerősítője.