de nem véletlen, hogy a turistákat ez sem tartja vissza.

A Northumberland megyei, festői kisváros, Alnwick hosszú ideje büszkélkedhet azzal, hogy magáénak tudja - Windsor után - Anglia második legnagyobb kastélyát, az utóbbi évtizedben pedig különösen népszerű úti céllá vált, köszönhetően a Harry Potter-filmeknek, melyek több roxforti jelenetét is az épületben forgatták.


 


A középkor szelleméhez és a varázslók földjének különös hangulatához mindemellett Alnwick egyedülálló kertje, azon belül pedig a hírhedt Poison Garden is hozzáteszi a magáét, Anglia egyik legmágikusabb helyévé avatva a legendák korának települését.




 
Alig több mint tíz évvel ezelőtt Northumberland hercegnője megálmodott egy olyan közkertet, ahol a családok együtt tölthetik az időt, megismerhetik az angol vidék minden szépségét, és elszakadhatnak mindennapi problémáiktól.


 
Az eredmény a belgiumi kerttervezők, Jacques és Peter Wirtz által létrehozott Alnwick Garden lett a maga eklektikus varázsával, hullámzó, vibráló színeivel, különleges építészeti megoldásaival és a vízesések között megbújó, növényeket gyűjtő és bájitalt készítő mágikus teremtményekkel, akik a híres varázslótanonc nyomdokaiban járva időről időre ellepik a környéket.

A kert az ország legnagyobb európai növénygyűjteményén, a bambuszlabirintuson, a vízből megalkotott szobrokon és a világ legnagyobb fára épített házikóin kívül azonban más különös látnivalót is rejt. Míg az Alnwick Garden színes virágágyásai és rózsalugasai között a látogatók útjuk során szinte minden érzéküknek átadhatják magukat, létezik a kertnek egy sötétebb, misztikusabb része is, melynek falai mögött - ahogy arra a hatalmas kovácsoltvas kapu sokat sejtető halálfejei és felirata is figyelmeztet - az érintés akár halálos is lehet.





Ez a hírhedt Poison Garden, vagyis a méregkert, melynek ágyásaiban a világ leghalálosabb mérgeit tartalmazó növények várják csendesen az idemerészkedőket.
A 2005-ben megnyitott kert létrehozását a Mediciek legendás padovai botanikus kertje ihlette, melyben a szóbeszéd szerint ellenségeik számára írtak alá mérgekkel átitatott, halálos ítéleteket, célja azonban ennél jóval optimistább.
 
A Poison Garden megalkotói amellett, hogy a megfelelő mértékben használt növényi mérgek gyógyító hatásait kívánják megismertetni a nagyközönséggel, szeretnék felhívni a figyelmet a narkotikumok veszélyeire, emellett arra, milyen fontos lenne tudni, mely növényektől kellene óvakodni, a veszélyes mérgek egy része ugyanis a házi kertek gondozatlan, elvadult részeiben is előfordulhat.



Mivel a kert egyes növényei akár megérintve vagy szagukat belélegezve is képesek betegséget, sőt, akár halált is okozni, a terület szigorúan csak vezetővel látogatható, emellett a csoportok ki- és bemenetele között szigorúan zárják, és napi 24 órában felügyelik.

A biztonsági okokból és jelképesen is ketrecekbe zárt cserjék, illetve a lángcsóvákat formáló ágyások között a világ csaknem 100 legendás gyilkosa kapott helyet, közöttük az egyik leghalálosabb mérget tartalmazó indiai farkasmaszlag, az ópiumhoz köthető, színes mákvirágok, az istenek gyógynövényeként emlegetett koka, a varázsgomba vagy épp a veszélyes afrodiziákumok.



De meg lehet nézni azokat a fákat, melyek magjainak mérge, az öngyilkosságokhoz és patkánymérgekhez használt sztrichnin tiszta tudat mellett vezet félelmetes haláltusához, vagy a világ minden részén előforduló bürök növényét, mellyel a kivégzésre ítélt ókori görögök - közöttük Szókratész - segítették magukat és egymást a kegyes halálba.

A növényekhez kapcsolódó tudományos tények mellett azonban a látogatók jóval többet kapnak. Megismerhetik a hallucinogén anyagokhoz és mérgekhez kapcsolódó városi legendákat és népi babonákat is, közöttük például az üröm történetét, illetve a belőle készült ital, az Oscar Wilde óta zöld tündérnek nevezett abszint hatását a művészetekre és a történelemre, vagy épp azt, miképp terjedt el az ebszőlő narkotikus hatásai miatt, hogy használói, a boszorkányok valóban tudnak repülni.

Kiderül továbbá az is, miért épp a dohány öli meg máig a legtöbb embert, és miért szenvedtek halálos szívrohamot azok a dohányt a ruhájuk alá csempésző tengerészek, akiknek bőrén át, mikor az egyenlítőt elérve egyre jobban izzadtak, túl nagy mennyiségű nikotin szívódott fel.