Gyöngyvirágok


Szeretet
Nagyszerű dolog,
ha az emberre valaki gondol
és a gondolataival vigyázz rá.
Aki szeret, ezt teszi.
Gondol és vigyázz rá.
Akit nagyon szeret.
Gondolataival. Érzéseivel. Szívével.
A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza.
És engedi élni.
Néha fájdalmas dolog ez.
Mert néha úgy kell engedni élni,
hogy valóban nem lehetsz a közelében.
Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted.
Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz.
Engedni, hogy úgy éljen,
ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb.
Ahogy szüksége van rá.
Elengedni, de nem elhagyni.
Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá.
A szívedben.
A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel.
És hinni, hogy egy napon visszatér.
Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti hozzád.
Létezik ilyen szeretet.
Csitáry-Hock Tamás



Ó álmok!
Ó élet, miért adsz nekünk álmokat ?
Ha egyszer bennük hinni nem szabad.
S ha adod őket, el miért veszed?
Valóra váltani őket miért nem engeded?
Ha teljesülnek, szét miért foszlanak ,
Csalódás utánuk miért marad?
Hibásak benne, tán magunk vagyunk,
Tudjuk hiába, mégis álmodunk.
De mégis ne bántsd a csalódottakat
Csak adj nekik életet, s mindig szebb álmokat,
Mert álmok nélkül élni nem tudunk
S csak addig élünk, ameddig álmodunk!











