Fa az ágát földre hajtja,
kínálja magát az alma.

Sárgán nevet rád a körte,
lepottyan, ha nem nyúlsz érte.

Ásót, kapát fogj marokra:
leszáradt a krumpli bokra.

Ha nem ügyelsz, reggel, este,
dió koppan a fejedre.

Foszló kertjei az ősznek,
ökörnyálak kergetőznek.

Virradattól napnyugtáig
dombok hátán traktor mászik,

füstöt is vet, csoda-kéket,
s húz vagy három vetőgépet.

Kányádi Sándor

Aranysárgák már a fürtök,
akárcsak a napsugár.
Üresen kong minden hordó,
tátog a prés – rájuk vár.

Tőkéjéről levagdossuk,
berakjuk a kosárba –
présből csorog édes leve,
tölthetjük a pohárba.

Mentovics Éva

Nyári alma ül a fán,
fa alatt egy kisleány.
Néz a kislány föl a fára,
s le az alma a kislányra.
Nézi egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.
Gondolkozik, mit tehetne,
áll a kislány lábujjhegyre,
nyúlánkozik, ágaskodik,
ugrik, toppan, kapaszkodik.
De az alma meg se moccan,
csak mosolyog a magasban.
És a kislány pityeregve
csüccsen, huppan le a gyepre.
Lomb közt szellő szundít csendben,
de a sírásra fölserken,
sajnálkozva néz a lányra,
és az ágat meglóbálja.
S hull az alma, örömére,
pont a kislány kötőjébe.

KányádiSándor

Alma, alma ring a fán,
szellő cirógatja.
Napsugártól, lágy esőtől
kipirult az arca.

Alma, alma ring a fán,
Megérett az alma.
Fuss csak, Ferkó a létráért,
almaszüret van ma!

Zsuzska füles kosárba
szedi a sok almát,
Jóska, Gyurka sapkájukba
tyű, de fürgén rakják!

Ez aztán a segítség!
Ez aztán a munka!
Egy gyerek sem henyél,
egy gyerek sem unja!

Megtelnek a sapkák,
kosarak, kötények,
a víg almaszüret
estére ér véget!

Osvát Erzsébet

Szőlőlevelek zöld fodrozata
mosolyog be a nyári napba.
Telő fürtjei ringanak,
a naptól éretté válnak.

Telnek a tőkék ízzel, zamattal,
hogy őszre jó borokat adjanak,
vagy ha éppen nem arra hivatottak,
csemegeszőlőként hasznosuljanak.

Gyönyörködöm szép zöldjükben,
tevékenykedek a kertben.
A tőkéket kötözöm, metszem,
hogy rend legyen itt, a szőlőben.

Lelkemben szinte látom magam előtt
a szüretet hozó szép csendes őszt,
amikor a szőlőlevél őszi szint ölt,
s víg szürettől lesz hangos a Föld.

De jelenleg most még nyár van.
A kertben vagyok munkában.
Dolgom végzem szépen sorban
és ábrándozok gondolatban.

Halász István