Hitük szerint ugyanis ezen a napon tért vissza a földre

azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg,

és azóta állatok testében "léteztek".

Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon

engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak,

hogy ezáltal átkelhessenek a mennyországba.

Kétségtelenül a legismertebb jelképe Halloween-nek

a faragott töklámpás.

A legtöbb országban ismerik a Halloween ünnepét

. Éjjel rémisztő jelmezekbe bújnak, kísértet történeteket mesélnek,

mulatnak és természetesen töklámpásokat faragnak.

Egy máig fennmaradt hiedelem szerint

október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal

az élők és a holtak világa között.

Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak,

amíg meg nem találják egykori lakhelyüket,

és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba.

Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen:

házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely

ne vonzza a hazalátogató szellemeket,

és a tökéletes megtévesztés érdekében

szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt

a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék.

Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták

a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség.

A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek,

új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be,

tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét.

Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között,

hogy azzal új tüzeket gyújthassanak.

Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget.

Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás,

az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős célt szolgált:

egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig

így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.

Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám tréfás és leleményes kovács volt.

Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte;

mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére,

aztán keresztet rajzolt a fa törzsére.

Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől,

nem tudott lejönni a fáról.

Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról,

miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé.

Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága

és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra,

mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén.

Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből,

hogy legalább vak sötétben ne kelljen kóborolnia az idők végezetéig.

Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe

(más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával

a mennyország és a pokol között.

A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták,

(állítólag azért, mert abból több volt nekik)

és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.