Halloween

Az angol Halloween szó szerinti fordításban
a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti.
Ősi kelta ünnep, az Írországban
és Skóciában élő törzsek ezen a napon
ünnepelték az újévet -
a Samhain-t, vagyis "a nyár végét"
és ilyenkor egyszerre hódoltak
a Napisten és a holtak Ura előtt.
Hitük szerint ugyanis ezen a napon tért vissza a földre
azoknak a bűnösöknek a lelke,
akik az elmúlt esztendőkben haltak meg,
és azóta állatok testében "léteztek".
Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon
engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak,
hogy ezáltal átkelhessenek a mennyországba.

Kétségtelenül a legismertebb jelképe
Halloween-nek a faragott töklámpás.
Ahhoz, hogy megértsük a tök faragás eredetét,
azt is tudnunk kell, hogyan kezdődött?
A legtöbb országban ismerik a Halloween ünnepét.
Éjjel rémisztő jelmezekbe bújnak,
kísértet történeteket mesélnek,
mulatnak és természetesen töklámpásokat faragnak.
Egy máig fennmaradt hiedelem szerint
október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal
az élők és a holtak világa között.
Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek,
addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket,
és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba.
Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen:
házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely
ne vonzza a hazalátogató szellemeket,
és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve
parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják,
hogy aztán könnyebben elűzhessék.
Október 31-én, miután a termést betakarították
és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség.
A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek,
új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be,
tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét.
Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat
a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak.
Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget.

Jack, vagyis a töklámpás története
Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta
a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg
kettős célt szolgált:
egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket,
másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek,
hogy azok hazatalálhassanak.
Jack a hiedelem szerint egy részeges,
ám tréfás és leleményes kovács volt.
Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte;
mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt
egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére.
Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől,
nem tudott lejönni a fáról.
Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról,
miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé.
Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága
és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra,
mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén.
Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből,
hogy legalább vak sötétben ne kelljen kóborolnia az idők végezetéig.
Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe
(más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával
a mennyország és a pokol között.
A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták,
(állítólag azért, mert abból több volt nekik)
és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.

Napjainkra már itthon is egyre inkább divatos lett
a Mindenszenteket megelőző nap bulizós, játékos hangulata.
Főleg a gyermekek kapnak előszeretettel az alkalmon,
hogy boszorkányos és ijesztő ruhákat öltsenek,
kivájt tökökből lámpásokat készítsenek.
Viszont a szeretteinkért való gyertyagyújtás november elsején
meghitt és családi esemény, ahol az emlékezés
és a lélek halhatatlanságába vetett hit a legfontosabb.
És a külföldről átvett vidám szokások nem tudják ezt megváltoztatni.







