Budapesten tíz utca és egy sziget (Hárossziget) viseli e fa nevét

Berlin egyik legismertebb útja (Unter den Linden)

a hársfákra hívja fel az ott sétálók figyelmét.

Nálunk sokan megtekintették már Széchenyi nagycenki kastélyának parkjában

a ma már kipusztulóban levő, de még mindig látványos hársfaallét,

és jártak Nagyharsányban, Somogyhárságyon és Zalahársányon.

A mondavilágban gyakran találkozunk a hársfákkal.

A német Niebelung-eposz hőse, Siegfried úgy öli meg a sárkányt,

hogy a barlangja elé máglyát rak és a szörny a füstben megfullad,

a hős pedig a megolvadt sárkányzsírral bekeni magát,

amitől sebezhetetlenné válik, kivéve a lapockáját,

ahová egy hársfalevél tapadt.

Mátyás királyunk nyaranta szívesen pihent a visegrádi hársak alatt

és a követeket is ott fogadta -írja Jankovics Marcell

a Fa mitológiája című könyvében.

A Zsigárd (Szlovákia) határában álló Zrínyi-hársat 800 évesnek mondják,

ami nem lehetetlen, mert a hárs az egyik leghosszabb életű fafaj.

Rákóczi Ferenc dédatyja, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem

leveleit rendesen így keltezte: „Kelt a száz hárs alatt".

A hárs virága ősidők óta gyakran használt házi gyógyszer,

amelynek teáját izzasztásra, köhögés ellen,

idegerősítőnek, szívműködést serkentőnek,

toroköblítőnek, fürdőnek használják.

De nem minden hársfa virága használható erre a célra:

csak a kis- és a nagylevelű, valamint a széles levelű hársé.

Az ezüst- és a molyhos levelű hársak virága

csak ipari felhasználásra való.

A gyűjtéshez akkor kell hozzálátni,

amikor a virágoknak legalább a kétharmada már kinyílt

és egyharmada még bimbós.

A mindannyiunk által kedvelt hársfákkal

a gyűjtés során kíméletesen kell bánni,

ne törjük, zúzzuk az ágakat, gondoljunk arra,

hogy jövőre is szükségünk lesz gyógyító erejükre!