Hideg éjszaka van,

ott egy hóember rohan…

Milyen kedves hóember,

foga közt egy fapipa,

hóból van a jó ember,

így hát vacog a foga.

Odaér a szegény,

már egy kis faluhoz,

ahol csillogó fény

végre nyugtot ígér.

Egy kis házba most betér,

nem is kopog, nem is kér.

Lát egy tűzhelyet itt,

ami felmelegít,

rögtön rákuporodik

és egy pillanat alatt,

csak egy fapipa marad,

egy nagy tócsa közepén,

csak egy fapipa marad

és egy ócska nagy kalap.

Csukás István

Dal a hóemberről

Hideg szél fúj, hogy az ember

Majd megdermed.

Kinek jó ez? Csak a kövér

Hóembernek!

Szeme szénből, az orra meg

Paprikából.

Lába nincs, de minek is, ha

Úgysem táncol.

Ütött-kopott rossz fazék a

Tökfödője,

Megbecsüli, hiszen jó lesz

Még jövőre.

Seprűnyél a nagyvilági

Sétapálca,

El is mehetne, ha tudna,

Véle bálba.

Ilyen ő, az udvarunkon

Nagy gavallér,

Bár rajta csak ujjal rajzolt

Az inggallér,

Mégse fázik, mikor minden

Majd megdermed,

El is mennék, ha lehetne,

Hóembernek!

Gyárfás Endre

Hóember

Hóembernek jó a dolga.

Sosem tüsszent répa orra,

Nem didereg, habár pőre,

S nem lúdbőrzik fehér bőre.

Sok dolga van hóembernek.

Őrzi éjjel is a kertet,

Széles vállán cinkék rigók

Csipegetnek ennivalót.

Hóember a jó barátunk.

Nem csoda, hisz mi formáltuk.

Üdvözöljük minden reggel

Forrón, szívből szeretettel.

Forrón -, no de nem annyira,

Hogy el kelljen olvadnia.

Zsadányi Lajos

Répaorrú hóember

Répaorrú hóember,

szénfekete szemekkel

Fején vasfazék, kajla,

csuhéból van a bajsza

Szájában rossz csutora,

őrködik, mint katona.

Sarkady Sándor

Hóember

Szikrázik a hótenger

Elkészül a hóember

Hótenger, hótenger

Répaorrú hóember!

Seprűnyél a kezébe

Vasfazék a fejébe

Hótenger, hótenger

Répaorrú hóember!

Enyedi György

A hóember

Fekete szén a szemem,

szép sudár a termetem,

orrom répa, nagy darab,

a fejemen vaskalap.

Szám is van, fülemig ér,

hónom alatt seprűnyél,

s hósubámon - még ilyet

kilenc apró gomb fityeg.

Ág hegyéről csöpp veréb

szállt a vállamra elébb:

arra volt kíváncsi tán,

hogyan szelel a pipám?

Tóthárpád Ferenc

A hóember

Bár neve: ember,

hóból a lába,

hóból a törzse,

hó a ruhája.

Tán nem is ember!

Vagy talán mégis?

Meg sose moccan,

tudja a szél is.

Két szeme: két gomb,

Répa az orra.

Szén-mosolyáért

Pisti csúfolja.

Karjai ágak,

„ég fele néznek”!

Hessegetik a

széncinegéket.

Donászy Magda

Hóember

Hóna alatt seprűt szorít,

Pedig nem is sepreget.

Bizony ésszel fel nem éred,

Ez az ember ki lehet.

Hóval, faggyal nem törődik,

Tűri némán, szótlanul,

De mikor a tavaszt érzi,

Mint a patak, könnye hull.

Hóember

Hóból van a szoknyája,

Hóból van a kabátja.

Orra répa, szeme szén,

És a feje tetején

Lyukas fazék díszeleg.

Kitaláltad, hogy ki ez?

Mentovics Éva

A dolgos hóember

Jégből van a topánkája,

roppan a hó alatta.

Fújhat a szél, mégsem bánja,

megóvja a kalapja.

Hullhat a hó egész héten,

süvíthet a fergeteg,

kacaghatják, az se bántja,

hisz a dolga rengeteg.

Vesszőkosár lóg a karján,

odajár a sok madár.

Ilyen sűrű hóesésben

ennivalót hol talál?

Ezért aztán sok a dolga:

kínálja a sok magot,

s vígan nevet, mikor a sok

apró cinke jóllakott.

Egri Szilvia

A hóember

Kisétáltam az udvarra

nézni, hogyan hull a hó,

s azt gondoltam, egy hóembert

építeni volna jó.

Elterveztem szépen, sorban

milyen is lesz, hogyha áll.

Kell egy répa, szén, meg kalap,

s a nyakába hosszú sál.

Úgy helyezem el, hogy reggel

az ablakból lássam őt.

Hógombócot főzök neki,

attól aztán nagyra nő.

És ha látom, szénszeméből

lassan langyos könny csorog,

hogy el ne olvadjon szegény,

a mélyhűtőbe tolom!