Hogy készül a selyem?
A hernyóselyem

A hernyóselyem, a selyemhernyó mirigyváladékából keletkezett
finom,fényes, rugalmas szál,
egyike a textiliparban felhasznált állati eredetű szálasanyagoknak.
Szövésre való alkalmasságát a kínaiak ismerték fel
már időszámításunk előtt 3000 évvel.
2007-ben találtak egy Csianghszi tartományban folyó ásatásnál
egy régi sírban olyan színes selyemszövet-darabot,
amelynek korát 2500 évesre teszik.
Feldolgozásának titkát 25 évszázadon át megőrizték.
Igen fontos kereskedelmi cikk volt, amelyet a híres selyemúton
(ami valójában több ágon is haladt Ázsián és Európán át)
Rómáig. Ma is Kína a legnagyobb selyemtermelő ország:
a világ összes hernyóselyem-termelése
ma közel 100 ezer tonna, ennek mintegy 72%-a Kínából származik.
A selyem ma is nagyon fontos szerepet tölt be ruházkodásunkban
és a lakástextíliák (takarók, ágyneműhuzatok, kárpitanyag) között.
Történeti áttekintés
Az ismert kínai gondolkodó, Konfuciusz szerint a selyem története
Kr. e. 2640 körülre nyúlik vissza.
A legenda szerint ugyanis Hszi Ling Si kínai császárné
véletlenül beleejtett a forró teájába egy selyemgubót,
ami a hőtől meglágyult és hosszú, finom fonalat eresztett le.
Ennek a véletlennek köszönhetően indult volna el világhódító útjára a hernyóselyem.
Tény, hogy a selyem Kína kultúrájában évezredeken át
igen fontos szerepet töltött be, mély nyomot hagyott a népszokásokban
és a vallási szertartásokban is.
Az ókori Kínában könyveket is írtak selyemszövetre.
Az íráshoz kezdetben feltehetően ugyanazt a selyemfajtát használták,
mint amiből ruhát is készítettek.
Később speciálisan erre a célra is készítettek selymet.
A selyemkönyveket leginkább felcsavarva tárolták,
egy-egy ilyen tekercset csüannak neveztek.
Már az ókorban, a római patríciusok és a japán császárok is
selyemöltözeteket hordtak,
de a kelme elkészítésének módját 3000 éven keresztül
szigorúan őrizték Kínában.
Halálos bűnnek számított egy selyemhernyót
vagy akár egy petét kivinni az országból.
Bár a kínaiak nagyon szigorúan őrizték a selyem titkát,
időszámításunk szerint 200 körül az mégis eljutott Koreába,
300-ban pedig Indiába is.
Az i. e. 2. századtól Kínából a selyemutakon szállították a selymet a kereskedők.
A Kelet-Római Birodalomban Justinianus császár (527–565) korában terjedt el
a selyemhernyó-tenyésztés, miután 552-ben két térítő szerzetes bambuszbotokban
Bizáncba csempészett néhány selyemhernyópetét.
A bizánci és mór selyemszövők révén Itáliában is ismertté vált ez a technika.
A 13. századra Firenze és környéke az európai selyemgyártás fontos központja volt.
Franciaországban is itáliai mesterek honosították meg.
A lyoni selyemgyárak hagyományos kínai és perzsa díszítőmintákkal készült kelméi
hamarosan meghódították nemcsak az európai királyi udvarokat,
hanem a világpiacot is.
A 15. században kialakultak az európai selyemgyártás míves,
önálló jegyei, amelyek később a reneszánsz olasz,
a barokk és rokokó francia selymeinek jellegzetes művészi díszítéseiben
utolérték az eredeti keleti mintákat.
Indiában nagy hagyománya van a selyemnek és ma is ez
a második legnagyobb selyemtermelő ország.
Eredetileg az előkelő társadalmi osztályokhoz tartozók viseltek
selyemből készült ruhákat, a szegényebb néposztály pamutruhát hordott.
Jól ismert az Északkelet-Indiából származó Assam-selyem
. Indiában is hagyományosan kézi szövőszékeken készítik
és kézi eljárásokkal színezik a selyemszövetet,
amibe gyakran ezüstfonalakat is beleszőnek.
Leginkább élénk színű, drága szárikat készítenek belőle.

A selyemből készült ruházat szorosan hozzátartozik
a hagyományos indiai ünnepi viselethez.
Thaiföld jó klimatikus viszonyai kedveznek a selyemhernyó-tenyésztésnek
és a vadselyem előállításának.
A lányt akkor tekintik házasságra érettnek,amikor már elsajátította ezt a mesterséget.
A thaiföldi selyemszövetek gyakran bonyolult mintázatúak,
sokszínűek, és a legtöbb tájegységnek megvan a maga jellegzetes mintázata
és színösszeállítása, mint a népművészetekben általában.
A mohamedán vallás tiltja,
hogy a férfiak selyemből készült ruhadarabot viseljenek,
a nőknek azonban szabad, ezért a selyem az iszlám országokban is elterjedt.
A selymet a mórok vitték el Spanyolországba is,
ahonnan azután egész Európában elterjedt.
Nagy selyemkereskedelmi központok alakultak ki Észak-Itáliában, Firenze
és Lucca városában. I. Ferenc francia király a 16. században
olasz selyemkészítőket hívott be országába,
ők alapították meg a híres lyoni selyemipart.
Magyarországon a selyemhernyót Passardi Péter János
olasz telepes honosította meg 1680-ban.
A 18. században hazánkban számos selyemmanufaktúra működött.
P. Facchini II. József engedélyével Óbudán selyemcérnázót alapított.
A hernyóselyem előállítása
A selyemszál az eperfalevéllel táplálkozó, majd begubózó
selyemhernyó (Bombyx mori) váladékából képződik,
alkotóeleme a fibroin, amit a szericin tart össze.
Kémiailag mindkettő a fehérjék csoportjába tartozik.
A selyemhernyó fejlődésének egy bizonyos szakaszában
ebből a mirigyváladékából gubót készít maga köré és ebben bábbá változik.

Mintegy 15 nap alatt ebből a bábból alakul át lepkévé,
amely a gubófalat meglazítja és a keletkezett lyukon kibújik.
A gubót alkotó selyemszálat le lehet fejteni, amíg a gubó ép.
Ennek érdekében a begubózást követő 8–10. napon
a gubóban lévő hernyót forró levegővel elpusztítják,
majd a gubót 90 °C-os vízben főzik, ahol a szericinréteg megpuhul
és így a selyemgubóból kb. 400–600 méter hosszú selyemszál fejthető le.
1 kg gubóból – ami kb. 3000 darabnak felel meg – kb. 250 g szálat nyernek.
Egy-egy gubószál nem lenne elég erős,
ezért 3–8 gubó szálát egy fonallá egyesítik, ez a grège (ejtsd: grezs).
1 kg gubóból 8–10 óra alatt kb. 300 g grège fejthető le.
A gubóról lefejtett selyemszálról szappanoldatban leoldják a szericinréteget
Ez tömegveszteséggel jár, amit a selyem nehezítésével (fémsós kezelésével) pótolnak.
A grège sodrat nélküli szál, amit közvetlenül is fel lehet használni,
de igen gyakran több grège összecérnázásával állítják elő
az iparban használatos selyemfonalakat .
A hernyóselyem tulajdonságai
A selyemszál keresztmetszete lekerekített sarkú háromszögre hasonlít,
ennek következtében a szál szinte lapos oldalai sok fényt vernek vissza,
az adja a szálak fényét. A selyem puha, lágy fogású.
Viszonylag igen erős, a hámtalanított selyem szakítóhossza 25–44 km,
nagyjából a nejlonéval egyezik meg.
Nedves állapotban azonban szilárdságának mintegy 20%-át elveszíti.
. Erősen nedvszívó, saját tömegének akár 30%-át kitevő vizet is meg tud kötni.
Nedves állapotban megduzzad, átmérője akár 16–18%-kal is megnövekszik.
Jó elektromos szigetelő. Híg savak nem károsítják,
sőt savazással javítható a fogása és a fénye,
A hernyóselyem felhasználása
Jóllehet a világ selyemtermelése[12] (évente kb. 145 ezer tonna)
az összes szálasanyag-termelésnek (71,6 millió tonna/év) mindössze 2‰-át teszi ki,
a selyem mégis nagyon fontos szerepet tölt be a textiltermékek körében.
Viszonylagos ritkasága, előálításának nagyon munkaigényes volta miatt
drága luxuscikknek számít.

A legnemesebb, legtartósabb természetes alapanyagnak tartott,
puha fogású selymet mindenki ismeri, öltözködési célra ruha,
szári, kimonó, nyakkendő, sál, legyező készül belőle. Régebben
– a szintetikus szálasanyagok megjelenése előtt –
, elektromos szigetelő bevonatok, malomipari szitaszövetek készültek belőle,
és az első világháború idején ebből készítették az ejtőernyőket.
A fekete lőporral működő fegyverek korában
a golyóálló mellények egy része is selyemből készült.
A hernyóselyem fontos alkalmazási területei közé tartoznak az ágyneműk is;
reneszánszát éli ágyneműben paplantöltetként, plédként és huzatként egyaránt.
Selyemszövetekre képzőművészeti alkotásokat is festenek.
Számos lakás falait és ablakait díszítik
selyemből készült faliszőnyegek és függönyök.
A híres perzsaszőnyegek készítéséhez is felhasználnak selyemszálakat.
A selyemfonalak és -kelmék a kozmetikai iparban
és a gyógyászatban is alkalmazásra találtak.






