Hölgyek - anno

Ha az embernek van egy ideálja,
akkor történhet vele bármilyen dolog, ő elsétál mellettük.
Észre sem veszi az ilyen kegyeket,
mert van egy eszméje, van egy elképzelése arról,
hogy neki mi kell, és ki ő, és közben elveszíti azt,
amije éppen van, mert valami másért küszködik.
Kell téged arra figyelmeztetnem,
hogy az életben sohase ilyen egyszerű: korrekt, inkorrekt.
Annyiféle rugó van bennünk,
hogy lehetetlen mindet számon tartanunk.
Nem lenne szuper,
ha születésünkkor kapnánk egy szabályzatot,
amit, ha bármi problémánk lenne,
amit éppen nem tudunk megoldani,
egyszerűen csak elővennénk és fellapoznánk?
Fájdalmas, öreges megnyugvással gondolt a halálra.
Nem irtózott tőle, inkább szelídnek érezte,
és az anyaföldet, amely befogadja majd, mélységesen,
igaz lelkéből szerette. Inkább az élet volt az,
ami sokszor keserűséget támasztott a szívében,
az élet szolgált kegyetlen tapasztalatokkal, gonddal, csalódással.
Az életnek csak akkor van értelme,
ha lassacskán elcseréli valamire az ember.
A kertész halála mit sem árt a fának.
De ha a fát fenyegeted, akkor kétszeresen hal meg a kertész.

Az élet álmok nélkül olyan, mint a kert virágok nélkül,
a lehetetlen álmokkal teli élet viszont olyan,
mint a művirágokkal teli kert...
Az embereknek hitre van szükségük ahhoz,
hogy élni tudjanak.
Hinniük kell valamiben, máskülönben elvesztek.
Élvezd...
Hogyha rontottál, tanulhatsz belőle,
Ilyenkor nincs más hátra, mint előre.
A rosszat jó követi, nem lesz folyton nehézség.
Nem baj, ha nem sportolsz, lehet félegészség,
Élvezd az életnek minden egyes percét.
Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.
Mindenkinek végig kell járnia azt az utat,
aminek a végén megérti az élet nagy összefüggéseit.
Minden csak épül, aztán hanyatlik, elpusztul, majd újjáéled.
Az események egy ideig folynak a szokott mederben,
aztán minden megáll, kitágul és összehúzódik,
mint a nagy fehér cápa kopoltyúja.
Pofonegyszerű, ezért bárki láthatja, hogy mindannyian
ugyanolyanok vagyunk, mindannyian semmik vagyunk,
és ez így van jól, így teljes és tökéletes,
és jó érezni az életet, jó egy csónakban fekve elgondolkodni
saját rajzfilm-életünkön, jó kifújni magunkat, röhögni az egészen.
Mert ennyi jár és nem több.
Most élhetjük meg és jobban tesszük,
ha minden rohadt percét élvezzük, és közben tudjuk,
hogy ha elölről kezdhetnénk,
megint mindent ugyanúgy csinálnánk. Mindent.
Minden másodpercben új emberi lélek születik a világra.
Új fény gyullad ki: egy csillag,
mely lehet, hogy majd különösen szépen világít,
de mindenképpen soha nem látott, saját színképe van.
Új lény csókolja meg a földet - talán lángészt,
talán szépséget sugárzóan... testet ölt az,
amit még soha nem láttunk.
Egy emberben sem ismétlődhet meg a másik,
és ő sem ölthet testet soha többé másban.
Minden új lény - üstökös, amely az örökkévalóság folyamán
csak egyszer érinti a földi pályát; hogy egy rövid pillanatra
vakító fénnyel villanjon fel a két örökkévalóság között.

Egy szép dolog az árától függetlenül értékes.
Azok, akik nem látják meg az értékes dolgokat az életben,
soha nem lesznek boldogok.
Megértettem, hogy mindannyiunk élete győzelmekből
és vereségekből áll - kivéve persze a gyávákat, (...)
ezek ugyanis soha nem győznek és nem is veszítenek.
Néha az élet a mi csatamezőnk.
Azt kell tennünk, amit meg kell tennünk, nem azt, ami tenni akarunk.
Mindnyájan nagy dolgokra törekszünk,
és nem vesszük észre, hogy az élet kis dolgokból áll össze.
Az élet szűnni nem akaró problémák sora,
tele bonyolult, problémás döntésekkel és határidőkkel.
De a legrosszabb mégis az, ha nem döntesz, csak várod a választ.
Egy szempillantás alatt kell dönteni.











