A mai fagylalt elődjének számító hideg édességet

több ezer éve készítették először.

Egyes feljegyzések szerint már az ókori kínaiak mézzel édesített

gyümölcsleveket hóval, jéggel hűtöttek,

és ezen hideg édességeket szolgálták fel a kiváltságosoknak.

Annyi bizonyos, hogy a római császároknak kedvelt csemegéi voltak

a hegyekből hozatott hóval kevert gyümölcslevek,

melyek sűrűn folyó, hideg fagylaltszerű italkülönlegességet eredményeztek.

Az első igazi fagylaltkészítőnek a palermói származású

Francesco Procopio del Coltelli nevű úriembert tartjuk –

hát persze, hogy egy olaszt!

Az írások szerint 1672-ben készített először fagylaltot egy párizsi kávéházban.

A franciáknak köszönhetjük, hogy a fagylaltoknak

hamar jó hírét vitték szerte a világban.

Más források egy Audiger nevű szállodás és konyhamestert említenek,

aki 1660-ban „Rendes ház" című szakácskönyvében fagylaltreceptet is leírt.

Ezt a könyvet XIV. Lajosnak ajánlotta, akinek

konyháján hétpecsétes titokként őrizték a fagylaltkészítés receptjét.

A király kertésze azonban kilopta a receptet,

így nemsokára boldog-boldogtalan hozzáférhetett.

1768-ban Párizsban már megjelent

egy kiskönyv különböző fagylaltreceptekkel és készítési eljárásokkal.

Magyarországon először 1753-ban jelenik meg a fagylalt

egy Erdélyben, kéziratban összeállított szakácskönyvben:

„Epervíz vagy ama jeges lév forma”. Így hangzik a leírása:

az áttört eper levéhez „tölts osztán tisztált nádmézet, abban lévben,

hogy édes legyen és süsd meg a jégbe, akár mind addig, míg megfagy”.

A fagyasztás módját leírja a „pisztártzi" (pisztácia) jeges eszközének elkészítésekor:

„mikor pedig bé akarod hűteni, hogy meg fadgyon, végy jeget,

akár havat, a jeget apróra törd és sóval elegyítsd öszve,

és így a jég megtartja hidegségét, úgy az a hó is,

hogy el nem olvad egymástól” (Ketter László közlése).

Kimondhatjuk tehát, hogy a magyar nyelven elsőként közölt

két fagylalt-íz az eperfagylalt és a pisztáciafagylalt volt!

A XIX. század első harmadában már Pesten és Budán is árusítottak fagylaltot.

Ezek azonban, láthatjuk a receptekből is,

még inkább a ma szörbetként, sorbettóként ismert

vizes-jeges finomságokra hasonlítottak.

A ma fagylaltként ismert édesség akkor alakult ki,

amikor először adtak tejet, tejszínt a jeges desszertekhez.

A hagyomány szerint ez az áttörés Nápolyban következett be.

A 18. században jelent meg először ilyen jellegű fagylaltrecept egy szakácskönyvben.

A két világháború között Budapesten megtelepedett olasz fagylaltkészítők

újszerű anyagokkal és technológiákkal keltek versenyre

magyar kollégáik termékeivel.

Az olasz fagylalt erős ízű, krémesen sima, harapható, de habos

készítményként terjedt el az egész világon – hazánkban is.