Ha Húsvét, akkor locsolkodásra fel!

A locsolkodás hazánk húsvéti hagyománya,

amikor Húsvéthétfőn az ifjú legények vízzel

jól nyakon öntötték a lányokat.

Ma már kissé szolidabban, kölnikkel

vagy jobb esetben finom parfümökkel locsolják meg

a hölgyeket egy locsolóvers kíséretében.

Régen a vers elmondása után a legény

kiérdemelten kapta meg a "piros tojást",

mely lehetett festett vagy hímes is.

A mai korban is szokás a kézzel készített tojás ajándékozása,

de csokiból készült tojás, csokinyuszi

vagy pálinka is járhat a locsolónak.

Az idők folyamán igen változatos és sokféle kis versikék születtek

a komolyabb hangvételű, illedelmes versektől

a vicces és pajzán locsolóversekig.

Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengõ kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom!



Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.



Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,

Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi.

Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok.
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntöztem õket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímestojást
Sorra ide kérem.



Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson, mint rózsaszál,
megöntözném: ennyibôl áll
e kis kertész fáradsága,
piros tojás a váltsága.



Itt a húsvét, eljött végre,
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát, szép virágom,
Locsolásért puszid várom!