Idézetek a télről

2021.01.06

Minden éjjel egy sereg virág
költözik az ablak üvegére,
könnyű indák, álombéli fák,
szirmok, ágak, levelek fehére.

(Kuzebaj Gerd)

"A reménység elhagyott,
Csak te vagy hű, csak te vagy társ,
Szűnhetetlen gyötrelem,
Tél a szívnek, tél az észnek,
Kétségbeejtő szerelem,
Csak te nem hagysz, s mint sötét por,
Mint felhő a vész elől,
Hasztalan fut szűm előled."

(Vörösmarty Mihály)

"A tél a tündérmesék ideje.

Természetanyácska csillogó ruhába öltözve köszönti

az évszak mitikus teremtményeit,

míg a téli álmot alvó állatok meleg ölébe

és kényelmes faodvakba fészkelik magukat."

(Sarah Ivens)

"Isten legszebb adománya az élet, ő adta és csak ő veheti el.

Élned kell, hinned és remélned, mert ez az Úr parancsa

és ha a parancsát követed, elmúlik tőle a keserű pohár,

és ráébredsz a nagy igazságra, hogy a megpróbáltatások

megszépítik az életet.

Tél után tavasz jő, az éjszaka után nappal,

a szenvedés után öröm, a nélkülözésre bőség,

ha hit van a szívedben.

Hallgasd a szívverésed, ami azt mondja: élned kell."

(Vissza az úton c. film)

"Hó kavarog az égben, hatalmas, szédítően táncoló pelyhekben

és csapatokban, fehér pettyek a vasszürke égen,

hó, a hideg és a tél íze a nyelveden,

habozva lehel csókot az arcodra, mielőtt halálra dermesztene.

Harminccentis hó, puha, mint a vattacukor,

meseországgá változtatja a világot,

minden felismerhetetlenül gyönyörű lesz tőle."

(Neil Gaiman)

"Hóförgetegek és jégvirágok, partik és hagyományos

angol pantomimjáték, klasszikus mozifilmek és érzelgős zene,

ajándékcsomagolás, buta kis játékok és fadíszítés.

A tél a tündérmesék ideje."

(Sarah Ivens)

Amikor először esik a hó, az olyan szép.

Még ha azonnal elolvad is.

És ilyenkor mindig gondolni kell valakire.

Muszáj gondolni valakire!

(Petrovácz István)

Tengerszem hártyás jegén táncolsz,

hóval borított jegenyefenyők alatt.

A hó szinte izzik körös-körülötted, gyöngéd kékre halványítva

az éjjel feketéjét, a telihold elmosódik a párában,

és mintha higanyezüstöt verítékezne,

szellemképesek a csillagok, s oly közel hajol az ég a földhöz,

hogy már-már összeölelkezik vele.

Rideg gyönyörűség, téli mese.

Az életed. Táncolsz, félszegen, attól tartva,

hogy beroppan alattad a vékony jég,

táncolsz, részegülten, már nem törődve a jeges mélységgel,

s egyszer csak felemelkedsz.

Felujjongsz, hiszen szárnyalsz, ám ekkor elbotlasz,

kékre-zöldre ütöd magad, de felkelsz, és kezded elölről,

és folytatod, amikor megroppan a jég, és térdig merülsz a vízbe,

kibotorkálsz és táncolsz, mígnem merevre fagynak a csontjaid,

táncolsz lassulón, hanyatlón, s ha kibírod,

felébred a Nap és megmelenget.

(Vavyan Fable)

"Van valami lelket simogatóan egyszerű és üdítő abban,

ha a természetben lehetünk, ha kihasználjuk

a szabad ég adta lehetőségeket, ha odafigyelünk

Természetanya ajándékaira, és két kézzel ragadjuk meg

a tavaszt, a nyarat és az ősz, a tél friss, derült napjait."

(Sarah Ivens)

"Az éjszakában van valami soha meg nem ismerhető titokzatosság.

A sötétség segít elfedni a bűnt,

mintha szándékosan támogatná a rosszat.

A fény az éltető erőt jelenti, a sötét az életerő hiányát.

Félünk a sötétségtől, és valóban mintha az életünket szívná el,

akárcsak a téli napokban, amikor a Nap sugarai

korán hátat fordítanak nekünk, magunkra hagyva minket

a gondolatainkkal, félelmeinkkel,

emberi nyomorúságunk és bűneink mocskában.

Miközben a sötétség nem létezik, az csak a fény hiánya.

De ha a fényben ott az élet, akkor a sötétségben ott van a halál."

(John Cure)

forrás: hopehely.bloglap.hu

Megosztás:

Kategória: Évszakok Cimkék: tél szép képek idézetek Hozzászólások

Idézetek a télről

Idézetek a télről hozzászólásai

Szólj hozzá