Idézetek az életről

2017.05.08

Továbblépsz, mert ez az élet rendje; mert csak ezt teheted.

Addig mész, amíg elmúlik a fájdalom,

vagy találsz valami újat, ami még ennél is jobban fáj... *

‎"Mert kell és akarom, de ő elmegy és feladom."

Néhány régi seb sohasem gyógyul meg igazán

és a legszelídebb szóra is újra vérezni kezd... *

Ha nem bírod el a választ, ne is tedd fel a kérdést!

Tudom, hogy lehetne jobb is, lehetnék például boldogabb,

hogyha megtanulnám, hogy lehetnél kevésbé fontosabb...

Elvesztettem valakit, aki nem szeretett.

De ő meg olyan valakit vesztett el, aki szerette...

Én is arra vágyom, akire nem szabad..

a könnyeim nem látod, de a szívem megszakad..

Jól eljátszunk egymás érzéseivel.

Érzéketlenül szeretjük egymást.

Jókat bunkózunk egymással,de a szemünk elárul mindent.

Tudom,hogy szeretsz.Tudod,hogy szeretlek.

De előbb utóbb valamelyikünk feladja...

Csak próbáltam időt adni neked, hogy hiányolhass.

De aztán sosem tetted ezt.

Ott leszek az esküvődön gyászban, feketében,

meghúzódva a templom egyik szegletében.

Ott állok majd szomorúan, bús halovány arccal,

ott hallgatom, mikor a pap összead majd azzal.

Ott zokogok fájó szívvel, leborulva térdre.

Ott lesz a te esküvődön szívem temetése...

Íme három dolog, amire az életben szükséged lehet:

szerelem, amitől elgyengülsz,

egy kis pia, amitől erőssé válsz,

de leginkább jó barátok, akik ott lesznek,

mikor az első két dolog miatt a padlóra kerülsz!

"A szív is páros szerv, csak a párja egy másik embernél van"

"A szerelem olyan mint a telefon:

sohasem tudod mikor csörren meg

és főleg nem,hogy ki lesz a másik végén.."

„A sors akkor állít minket nagy döntések elé,

amikor a legkevésbé sem számítunk rá.

Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e,

hogy megváltoztassuk az életünket.

Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna,

és nem hivatkozhatunk arra,

hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre.

A próba nem vár. Az élet nem néz hátra."

"Csak élni akarok, nem foglalkozni azzal amit mondanak,

nem foglalkozni azzal ami történik. Csak élni akarok!"

"Választhatok, hogy minek tekintem magam:

a világ áldozatának, vagy egy kalandornőnek, aki kincset keres.

Az egész csak nézőpont kérdése."

Amikor az élet száz okot ad arra, hogy sírj,

mutass fel ezer okot arra, hogy mosolyogj.

Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk,

hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást.

Összetörik majd a szíved, talán több,mint egyszer..

és napról-napra nehezebb lesz.

Te is összetöröd majd másokét,

szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt!

Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen..sőt,

előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz.

Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt.

Sírsz majd,mert az idő túl gyorsan telik,

és elveszítesz valakit,aki közel állt hozzád.

Épp ezért készíts túl sok fényképet,

nevess túl sokat és szeress úgy,mintha sosem bántottak volna:

mert minden 60 másodperc,amit szomorúan töltesz,

az egy perc boldogság..amit már sosem kapsz vissza!

Ha eltűnik az alagút végéről a fény,

akkor van a legnagyobb szükséged egy barátra,

aki odaáll melléd egy fáklyával, megfogja a kezed

és addig vezet, amíg meg nem látod az első fénysugarat.

De ha nincs senki, a legkisebb kavicsban is elesel,

felhorzsolod valamidet,

és egy idő után ez a fájdalom elviselhetetlen lesz.

Egyetlen oka van annak, hogy az emberek

szorosan ragaszkodnak az emlékeikhez:

az emlék az egyetlen dolog ami nem változik, mikor minden más igen.

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant,

megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket

és elfeledni az elfeledhetetleneket.

Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban,

akiktől sosem vártam volna.

Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.

Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni.

Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget,

de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.

Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját,

néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek.

Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra..

és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek.

Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat.

Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon..!

Jó néha sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot idézni,

jó néha fázni, semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni,

jó néha magamat csak úgy elnevetni.. sírni ha fáj, remegni ha félek,

olyan jó néha érezni hogy élek!

Boldogtalanságunk egyik fő oka, hogy túlbecsüljük mások boldogságát.

A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben.

Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad,

és az utóbbi sokkal tovább tart.

Fáj, hogy ennyire szeretlek ... mert ha rád nézek,

látom, hogy ez téged mennyire nem érdekel.

Mibennünk sem elég erős a barátság,

ha nem vesszük észre barátaink elhidegülését.

Megosztás:

Kategória: Idézetek, versek Cimkék: idézetek élet szépek képek Hozzászólások

Idézetek az életről

Idézetek az életről hozzászólásai

Szólj hozzá