Így találták ki a hangjegyeket...
Így találták ki a hangjegyeket,
és ez a latin szavak magyar jelentése
A hangjegyírás története egészen a középkorig nyúlik vissza,
az olaszországi Firenze városából származnak az első írásos feljegyzések.

A XI. században egy Guido d’Arezzo nevű olasz bencés szerzetes
adott először nevet a zenei dallamok kifejezésére használatos hangjegyeknek.
Guido zenetanár és a templomi kórus vezetője is volt,
nagyon sokat utazott Olaszországban,
és a lehető legtalálóbb módszert próbálta kifejleszteni a zene
és az elfelejtett dallamok terjesztése érdekében.
A bencés szerzetes alkalmazta először a négyvonalas vonalrendszert,
a hangjegyírást és a szolmizalizációt.
A szolmizációt azért találta ki, hogy segítségével
jobban eltalálják a tiszta hangokat és az intonációt a tanítványai.
A kotta akkoriban négyvonalas rendszerből állt,
később, csak a XVII. században alakult ki a ma is használatos
ötvonalas rendszer.
Ő vezette be a hatsoros, hexachord hangsort,
amelyet ut-re-mi-fa-sol-la néven ismert.
A hangok nevét, kivéve a hetediket, egy középkori
latin nyelvű himnusz egy-egy sorának első szótagja adta.
UTqueant laxis
REsonare fibris
MIra gestorum
FAmuli tuorum
SOLve polluti
LAbii reatum

Később ezt a hangsort egy hetedik, si hanggal egészítették ki,
amely Szent János nevének kezdőbetűiből származik.
Végül nézzük, mi a mostani hangjegyek latin megnevezésének jelentése:
Do – Dominus – Isten;
Re – rerum – anyag;
Mi – miraculum – csoda;
Fa – familias planetarium – bolygók, naprendszer;
Sol – solis – Nap;
La – lactea via – Tejút;
Si – siderae – csillagok.






