Csak az Amazonas mentén él,

és az ágak helyett  a törzsén nőnek a gyümölcsök. Ez a Jabuticaba.

Dél-Amerika egyik legérdekesebb gyümölcse a Jaboticaba (ejtsd: zsabutikábá),

amely több néven is ismert: brazil szőlőfa,

Jaboticaba, Jabotica, Guaperu, Guapuru, Hivapuru, Sabara és Ybapuru.

Az Amazonas dzsungeleiben őshonos,

de szubtrópikus élettere ellenére elviseli a gyenge és rövid fagyokat.

Különlegessége, hogy termése nem az ágakon nő, hanem közvetlenül a fa törzsén.

Különleges virágai is itt nyílnak.

A bogyók hamar elérik a 3-4 centis méretüket,

majd, szép mélyzöld színről egészen sötétkékre-lilás feketére váltanak.

A helyiek körül rendkívül népszerű, közvetlenül a fákról eszik.

A termés körülbelül akkora, mint egy szilva,

de úgy néz ki, mint egy szőlőszem.

1-4 mag található benne, a gyümölcs húsa kocsonyás,

fehér vagy rózsaszín, és édes.

Héja bőrszerűen kemény, erős, és fanyar ízű..

Ennek megfelelően eszik: szétharapják,

majd a kocsonyás belső kiszívják-rágják a héjból,

amit a magokkal együtt eldobnak.

Elsősorban nyersen fogyasztják,

azokon a vidékeken olyan népszerű, mint nálunk a szőlő.

Nagyon gyorsan erjedésnek indul,

ezét a piacokon ritkán látni,

elsősorban közvetlen élőkörnyezetében fogyasztják.

Készítenek belőle lekvárt, süteményeket, bort, sőt erős likőrt is.

A termés napon aszalt héjának főzete

többféle betegség kezelésére alkalmas.

Különlegessége, hogy több erős antioxidánst,

gyulladáscsökkentőt, és rákellenes vegyületeket izoláltak a gyümölcsben.

A gyümölcsfa (portugál nyelven jabuticabeira) levelei fiatalon lazacszínűek,

és utólag zöldülnek be.

Ez egy nagyon lassan növő fa,

amely inkább nedves, enyhén savanyú talajokat kedveli.