Karácsony - versek, szép képek

Mentovics Éva: Mese a Karácsonyról
Elérkezett már december,
foga van a télnek.
Házak meghitt melegében
kis gyertyácskák égnek.
Faluvégi házikóban
fénylik minden ablak.
E takaros, kicsiny házban
iskolások laknak.
Édesanyjuk vacsorát főz,
apjuk mesél nékik.
-Szóljon most a karácsonyról!-
kedvesen azt kérik.
Mosolyog az édesapjuk:
-Szívesen mesélek,
hisz karácsony a legszebb
ünnepe az évnek.
Megszületett a kis Jézus.
Mindenki őt várta.
Boldogságot, melegséget
hozott a világra.
Decemberben e napon van
születése napja.
Ezt ünnepli kerek Földünk
apraja, és nagyja.
Ünneplőbe öltöztetjük
szívünk, és a lelkünk.
Szép karácsony érkezését
boldogan köszöntjük.

Nem alszik még kis Jézuska,
Lágy szalmában fekszik ébren.
Három csillag áll fölötte
Mosolyogva fönn az égen.
Szól egy csillag két társának:
"Nem mennénk le Jézuskához?
Melengessük, hátha fázik!...
Keljünk útra jászolához."
Így beszélnek, jődögélnek
Égi útról, földi útra.
Kis Jézuska jászolához
Visz a három csillag útja.
És odalent már az ajtón
Fűszállal kis bárány tér be
S így szól: "E füvecskét hoztam
Én Jézuska örömére."
S jönnek lepkék édes mézzel
S jön a szellő virágporral,
Jönnek a három királyok
S jönnek pásztorok nagy bottal.
Jönnek messzi földről népek,
Hoznak nótát, hoznak kincset.
Erdő, porszem súgja vélük:
"Megszületett, ím, a kisded..."
Mosolyogna Jézus rájuk,
De alszik már, nincsen ébren.
Három pásztor őrzi álmát:
Három csillag fönn az égen.

Árvai Emil: Karácsonyi boldogság
Isten nagy titkáról
lebbent föl a fátyol,
mikor Betlehemben
bölcső lett egy jászol.
Akkor is foglalt volt
minden szív és szálló,
így lett szülőszoba
egy szerény istálló.
Itt és most ki lesz
az, aki befogadja,
szívét és életét
Úr Jézusnak adja?
Angyalok örvendtek
Krisztus születésén;
ugyanígy ujjongnak
egy szív megtérésén.
Találsz-e valakit,
járd be a világot,
akinek szívügye
a te boldogságod?
Isten alig várja azt,
hogy befogadjon,
s minden másnál nagyobb
boldogságot adjon!

Devecsery László: Harang szól valahol
Szellő rezdül csendben,
hópihékkel játszik,
az egész világból
gyöngy-fehérség látszik.
Pillangó pihékkel
fehéredik minden,
ennél szebb varázslat
egész évben nincsen.
Harang szól valahol,
megörül a télnek,
lámpa gyúl oltáron,
karácsonyi fénynek.
Csengőszó csendíti
hírét égi hírnek:
boldogság örömét
jövő reményének.
Messzi, távol innen,
betlehemi éjben,
kis Jézus született
barlang rejtekében.

Mentovics Éva: Karácsonyi jókívánság
Szent karácsony beköszöntött,
pompázatos ruhát öltött.
Oly szaporán, mint a zápor,
ezer csillag hull a fáról.
Örömkönnyek hullnak egyre,
s pottyannak a kis kezekre.
Fenyőfánkat körbeálljuk,
és egymásnak azt kívánjuk:
E szép este minden fénye
adjon erőt az új évre.
Minden napja legyen ünnep,
melengesse kis szívünket.

Devecsery László: Karácsonyi pillangók
Karácsonyi kismadár
üldögél az ágon;
karácsonyi muzsika:
szél zenél a fákon.
Könnyed röptű hópihék
pillangóként szállnak,
ünnepváró pásztorok
köszönteni járnak.
Közeleg az este is:
hótiszta az álom;
angyal szavú szózatod
igaz szívvel várom.

Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.
Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az új esztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.

A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.
Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.
Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben

Devecsery László: Karácsonyi éjben
Hópelyhek lobognak
pihekönnyű szélben,
fehér lesz az erdő
karácsonyi éjben...
Fenyőfák indulnak,
díszeiket várják:
köszöntik az embert
és az ég királyát.
Világos az ablak,
arany szemmel néz rád,
felfénylő örömmel
hullanak a szikrák:
csillagszóró játszik,
szemek mosolyognak,
betlehemi éjben
pásztorok dalolnak

Fésűs Éva: Álmodik a fenyőfácska
Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.
Csillag röppen a hegyére,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.
Legszebb álma mégis az, hogy
mindenki szívébe
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke.
Áprily Lajos: Karácsony - est

Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.
Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?
Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?
Szemembe Krisztus-könny szökött? -
kinyúló kézzel kérdezem.
Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.

Bodor Miklós: Betlehem csillaga
Betlehem csillaga
vezet három királyt
köszöntve Mária
újszülött kis Fiát.
Karácsony este van
csend honol a tájra
szeretet szívekben
békesség hazája.
Harang hangja kondul
hótakarta tájon
templomba hívogat
havas pusztaságon.
Harangszó hívogat
zengő szép zenével
egybeolvad hangja
hívők énekével.
Egy család asztalnál
szívük valakit vár,
Ki nem jöhet haza
üres egy szék egy tál.
Zöldel a fenyőfa
besétál a házba
ünnepre öltözik
csillogó ruhába.
Betlehem csillaga
vezet három királyt
köszöntve MÁRIA
újszülött kis Fiát.






