A NAPKELETI BÖLCSEK

Ama csillag után.

A holdsugaras hideg éjszakán,
Mint egy fehérfő, csendes álom,
Úgy vonult el a komoly karaván.
És elöl ment a három.

A sziklás föld mogorván és kopáron
Feküdt el lábaik alatt.
Méltóságos sora a száz tevének
A harmaton halkan haladt.
És mintha fehér árnyak lengenének,
Úgy vonult végig a fehér sereg
A völgyön, akol nem nőttek virágok,
S a városon, ahol az emberek,
Nem virrasztottak és nem énekeltek
S akol nem látta őket senkisem.

És így suhant el csendesen
Életre éledt vágya Napkeletnek,
Az ezredéves éjszakán.
Ama csillag után.

Sík Sándor

BETLEHEMES

Fehérszakállas mennyek bóbiskolnak
a törten megkönyöklő tornyokon.
Pillámra hull virágzón és elolvad
a súlyos égből egy könnyű szirom.

Elhangzott lépteket őriz a mellem,
szemem gyerekkori csillagokat.
Három fáradt bölcs kételkedik bennem
a betlehemi fényesség alatt.

Létek-fehér tájon át sorakozva
a gyermekkorba tartó lábnyomok,
a harangzúgás hömpölyögve hozza
a fény gyűrűin ringó templomot.

Báránybéléses köd borul a tájra;
kifordított kucsmákban állanak
az oszlopok; vasalt csizmátlan járja
a kopogós földet a fürge fagy.

Mindnyájunk szíve ma-született Jézus,
imádatlan, meztelen didereg.
Várja köré terelt örömök nyáját,
hogy forró párát ráleheljenek

Parasztok, pásztorok ájtatos gondban
virrasztanak, - szemük a csillagon;
jönnek vörös fényét követve: - hol van,
amire oly rég vár a bizalom.

Váci Mihály

HÁROM KIRÁLYOK

Meghozta az ünnepet
Gáspár, Menyhért, Boldizsár
Mire nevük kimondom,
mindegyike kis király

Ajtóm előtt megállnak
vándor Három Királyok;
koronájuk fülig ér,
alig látszik orcájuk.

Gáspár előénekes,
közben, kőzően furulyál
Menyhért verse elszakadt,
összefűzi Boldizsár

Fénylik botos-csillaguk,
fénylik arcuk pirosan.
Felmutatják jászolban
a gyermeket, a barmokkal

Apró Három Királyok,
ünnephozó barátok,
karácsonyi köszöntőnek
beállnék én hozzátok! Gazdag Erzsi

ISTEN HÁTA MÖGÖTT

Üres az istálló s a jászol
idén se lesz nálunk karácsony
hiába vártok
nem jönnek a három királyok,

sok dolga van a teremtőnek
mindenjivel ő sem törődhet
messzi a csillag
mindenüvé nem világíthat

megértjük persze mit tehetnénk.
de olyan sötétek az esték
s a szeretetnek
hiánya nagyon dideregtet

előrelátó vagy, de mégis
nézz uram a hátad mögé is
ott is lakoznak
s örülnének a mosolyodnak Kányádi Sándor