A karácsonyi asztal a néphagyományban fontos szerepet játszott az ünnepkor.

Mind az asztal díszítésének, mind az étkezésnek szigorú rendje volt.

A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak.

A karácsonyi abroszt az év során még általában vetőabrosznak használták

(ebből vetették az első gabona magvakat, hogy bő termés legyen.)

Az asztalra gabona magvakat helyeztek, ebből adtak a baromfiknak,

hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére,

hogy Jézus jászolban született.

Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen,

de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve.

A szigorú rituálékhoz tartozott,

hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól,

hogy jól tojó tyúkjai legyenek.

Az ételek közül előnyben részesítették azokat,

amelyek bőséget, jó termést ígértek a háziaknak.

Innen a bab, borsó, lencse, mák, dió, hal a (halpikkely miatt)

megjelenése a karácsonyi asztalon.

A fokhagyma az egészséget,

a méz (mézesbáb) az élet édességét jelképezte.

A kalácsból, almából az első falatokat szétosztották egymás között,

hogy a család mindig összetartson. 

A karácsonyi morzsát összeszedték

, és az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek,

de jó volt betegek gyógyítására, rontás elűzésére is.

Sok helyen este az asztalt nem szedték le,

hogy a betérő kis Jézus ne maradjon éhes.

A paraszti étkezési szokások alapjai ma is megtalálhatók

karácsonyi étrendünkben.

Gyakoriak a halból készült ételek,

de angolszász befolyásra elterjedt a pulyka is.

A borleves egyértelműen a nagypolgári étkezési kultúra része,

a mákos guba viszont a paraszti hagyományból ered, csakúgy,

mint az elmaradhatatlan bejgli (a diós, mákos kalács).

A karácsonyt megelőző időszakot a szegényesebb böjtös ételek,

az ünnepeket gazdag, többfogásos étrendek jellemzik.

A karácsony böjtje szenteste ér véget. (Ma már egyházi szempontból nem böjt.)

Innen a szokás, hogy december 24-én ebédre böjti bablevest

(hús nélkül), tojáslevest, mákos gubát, mákos metéltet,

de általában hústalan ételeket fogyasztottak.

Karácsony, Jézus születésének, a szeretetnek ünnepe.

Számos családnál ma is halászlé, halleves vagy borleves,

rántott hal, esetleg más halétel szerepel a szenteste ünnepi étrendjében.

A szokások eltérőek, sok helyen már ilyenkor asztalra kerül a pulykasült vagy töltött káposzta.

A karácsonyestét és az utána következő napokat

a feldíszített karácsonyfa teszi még színesebbé.

A magyar családoknál igencsak tisztelt bútordarab volt az asztal.

A falusi házakban abroszt csak ünnepnapokon terítettek rá,

karácsonykor általában piros mintásat. A piros az öröm színe.

Az asztal alá szalmát helyeztek, a betlehemi jászolra emlékezve.

Gabonával teli kosarat is tettek ide,

meg néhányat a mezőgazdasági szerszámok közül, hogy jó legyen a termés. 

Szinte valamennyi karácsonyi ételnek volt szimbolikus, mágikus jelentősége.

A mák, a bab, a borsó a bőséget biztosította

az életet tette édessé a méz,

a fokhagyma védte az egészséget.

Az alma általában az egység, az egészség,

a szépség és a szerelem szimbóluma volt.

Karácsony első ünnepén - "Nagykarácsony napján" -

az ebédet általában a pompás, erőteljes, aranyszínű húsleves nyitja meg.

Ez a leves készülhet tyúkból, pulykából, pulykaaprólékból,

benne zöldség, gomba, máj szeletkék és finommetélt.

Az ételsor fénypontja azonban általában a pulykapecsenye,

tűzdelve gesztenyével, mandulával töltve,

vörösborban párolt szilvával körítve

. Régen szokás volt a karácsonyi pulykát dióval hizlalni,

így ízesebb lesz a húsa. Elsősorban a mellrész az igazi csemege.

Vidéken ilyenkor van a disznóvágások ideje, amikor is orjaleves

és disznótoros ételek kerülnek az ünnepi asztalra.

A karácsonyi ételek rendjében fontos szerep jut a dús töltelékű,

fényes márványos diós és mákos kalácsnak,

melyet bejglinek neveznek.

Készülhet omlós vagy egyszerű kelt tésztából,

a töltelékhez lehet mazsolát, almát, datolyát, csokoládét,

mézet, birsalmasajtot keverni.

Az ünnepi asztalról nem hiányozhat a bor sem. 

Név

E-mail