Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna

az ünnephez kapcsolódó szokások nélkül.

Mindezekből mára hagyományőrző szándékkal felelevenített

kedves emlékek maradtak.

A karácsony azonban sokaknak ma is a legmeghittebb,

szent ünnep, amely nem lehet teljes

a templomi szertartások és szokások nélkül.

A decemberi népszokások sorát a Luca napja nyitja.

A hiedelem szerint december 13-án

a téli hosszú éjszakákkal, vagyis a sötétséggel

Szent Luca átalakult boszorkánnyá.

A boszorkányok elriasztására

a kulcslyukba fokhagymát dugtak,

az ajtófélfába kést állítottak,

az ajtóra fokhagymával keresztet rajzoltak

vagy a seprűt keresztbe rakták.

E napon semmit se volt szabad kölcsönkérni vagy adni,

nehogy az a boszorkányok kezére jusson.

A lányok Luca napján jósolták meg jövendőbelijüket.

A hagyomány szerint a nők nem dolgozhattak,

mert ha Luca napján fonnának vagy varrnának,

nem tojnának a tyúkok.

Luca napján a fiúk elindultak meglátogatni

az ismerős házakat és jókívánságaikért cserébe

adományokat vártak.

Ha ez elmaradt, akkor viszont

átkokat szórtak a házra.

Az ünnep előtti negyedik vasárnap kezdődik

és december 24-ig tart az advent,

ami egyben az egyházi év kezdetét is jelenti.

Négy hete a karácsonyra való előkészület időszaka.

Újkeletű népszokás az adventi koszorú készítése:

karácsony közeledtével minden vasárnap

eggyel több gyertyát kell meggyújtani.

Az estéket egykor a gyertya mellett,

adventi dalok éneklésével töltötte a család.

Karácsony napján

az esthajnalcsillag feljövetele után került sor

az ünnepi vacsorára, amely előtt azonban

a gazda nem mulasztott el az udvaron

a levegőbe lőni, és ezzel elkergetni a gonosz lelkeket.

Eközben a gazdasszony mindent előre

kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig

felállás nélkül kellett elfogyasztani.

Imádkoztak, majd első fogásként

mézbe mártott fokhagymát, dióbelet ettek,

ugyancsak gonosz űző céllal.

Karácsonykor a ház körüli állatokat gondosan ellátták,

mivel különös hiedelmek kapcsolódtak hozzájuk.

Voltak, akik azt tartották,

hogy az állatok karácsonykor beszélni tudnak.

Helyenként vacsora után

ma is annyi szeletre vágnak egy almát,

ahányan ülnek az asztalnál, mondván:

amilyen kerek az alma, olyan kerek,

összetartó legyen a család a következő esztendőben.

Karácsony napján a népszokások célja

a gonosz ártó szellemek elűzése zajkeltéssel,

állatbőrök, jelmezek, álarcok viselésével.

Ekkor kerül sor a betlehemezésre is:

ezt a játékot eredetileg templomokban,

majd később házakhoz járva adták elő a gyerekek

Gyakran állatok is szerepeltek benne,

a gyermek Jézust pedig élő kisbabával jelenítették meg.

A szereplők - pásztorok, angyalok, Mária, József –

ma is eljátszák a Jézus születéséről szóló

bibliai történetet,

átadják ajándékaikat, jókívánságaikat.

Ezután a háziak megvendégelik őket.

Karácsony napjával egy újabb

ünnepi szakasz veszi kezdetét,

a karácsonyi tizenketted,

amely  január 6-ig, vízkereszt napjáig tart.

Ez egyben a vizek megszentelésének

és Jézus megkeresztelésének ünnepe is.

December 28. az aprószentek ünnepe,

egykor különös módon “gondoskodtak” arról,

hogy a gyerekek egészségesek maradjanak:

megvesszőzték őket.

A legenda szerint minden fiúcsecsemő “aprószent”,

akit Heródes

a gyermek Krisztus keresésekor megöletett.

A karácsonyt időszakhoz kapcsolódik

a regölés hagyománya:

István napjától, december 26-tól újévig járó

regösök különféle énekeket adtak elő

és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak.

A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás,

köszöntés - bőségvarázsló, párokat összeboronáló,

adománygyűjtő szokás volt.

A borszentelésre Szent János napján,

december 27-én került sor régen.

Ezen a napon minden család bort vitt a templomba,

amelyet a pap megáldott, mivel a szentelt bornak

mágikus erőt tulajdonítottak.

Beteg embert, állatot gyógyítottak vele,

illetve öntöttek belőle a boroshordókba,

hogy ne romoljon el a bor.

Forrás:danubiusmagazin.hu