
Az Angyalok tisztása
Tudja hol van? Járt már ott?
Szeretteit is elvinné oda?
Ahol "...az élet legsúlyosabb perceiben is
derű és békesség van a homlokodon...,
ahol belerakják a kincseket a szívedbe.
A legnagyobb kincseket,
amiket ember számára megteremtett az Isten.
A jóságot, a szeretetet és a békességet."
Amikor az erdőre kimégy,
figyelve lépj, és lábujjhegyen.
Mihelyt a fák alá belépsz,
és felrebben előtted az első rigó:
akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.
Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt,
ahogy a fák között tovaoson.
Te már tudod, hogy ezt a szellőt
az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból.
Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod :
surrannak, matatnak, itt-ott a sűrűben.
Sok dolguk van, igyekezniök kell.
A virágokat is láthatod majd,
és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád.
Figyelik, hogy rontó ember vagy e? Azoktól félnek.
De te látó- ember leszel,
és a tündérek ezt hamar felismerik.
Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak.

Amikor rábukkansz valahol egy forrásra,
ülj le melléje csöndesen és figyelj.
Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod
a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből.
Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét,
akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket,
amiket a forrás, a csermely,
a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.
De akkor a patakot is meghallod,
ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről.
Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul,
s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.
Nem is tudod, hogy ez az,
mivel az angyalokat nem láthatja a szemed.
Csak annyit látsz, csak annyit érzel,
hogy csodálatosan szép.
És megállsz.

És abban a pillanatban megnyílik a szíved
és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek,
egyenként, lábujjhegyen,
és belerakják kincseiket a szívedbe.
A legnagyobb kincseket,
amiket ember számára megteremtett az Isten.
A jóságot, a szeretetet, és a békességet.
Te minderről semmit sem tudsz akkor.
Csak annyit hallasz, hogy a madarak
nagyon szépen énekelnek körülötted,
és a patak nagyon szépen mesél.
Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő.
A fák, a virágok, a fű, a moha,
a magas kék ég és rajta az a nagy,
csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül,
bárányfelhőket pöfékel nagy kék pipájából,
és jóságosan mosolyog.
Wass Albert: A tündérek tisztása






