Egy amerikai környezetvédő szervezet összehasonlította

a különféle konyhai eszközök alkalmazásának egészségre gyakorolt hatásait.

Bár a kutatók már korábban felismerték a teflonburkolatok

egészségügyi kockázatait, azok még ma is széles körben elterjedtek.

Teflon helyett minden szempontból megfelelőnek tűnnek

a rozsdamentes acélból készült eszközök.

De ajánlott még alternatívaként az öntöttvasból

vagy a cserépből készült termékek,

előbbiek lényegesen magasabb hőmérsékletnek is ellenállnak,

mint a teflonbevonatúak.

Egyes vélemények szerint ezek természetesen tapadásmentesek.

Megfelelő alternatívát jelentenek a titánnal

vagy porcelánnal bevont edények is.

Sajnos az alumíniumból készült edények használata feltehetően

szintén egészségügyi kockázatot jelent,

mivel a szervezetbe kerülő alumínium hozzájárulhat

az Alzheimer-kór kialakulásához.

Az emberiség évezredekkel ezelőtt feltalálta

praktikus edényét, amely cserépből készült.

Az egyiptomiak, a görögök és rómaiak

szinte kizárólag cserépedényben főztek és tároltak.

Az 1980-as években például nálunk kifejezetten divatos volt,

előbb mint Pataki (a fazekasról elnevezve),

aztán mint római tál.

Manapság is megtaláljuk a konyhafelszerelési boltokban,

és számos háztartásban is, hiszen maximálisan megfelel

a legújabb kor magas elvárásainak.

A benne elkészített étek megtartja

vitamin- és ásványianyag-tartalmát a lehető legmagasabb arányban,

és csekély vagy még annyi zsírt sem igénylő,

ízes, zamatos ételek készülhetnek benne.

Bátran mondhatjuk, hogy az ókorban kifejlesztett edény

csúcstechnológiás sütő- és főzőeszköz,

szinte bármilyen étel elkészíthető benne.

Jöhetnek a levesek, egytálételek, sültek,

zöldségek, köretek, édességek,

de még kenyérsütésre is nagyszerűen használható.

A cseréptálat minden használat előtt áztassuk legalább fél órára vízbe. Minél hosszabb a recept elkészítési ideje, annál tovább áztassuk. (Ha legelőször használjuk, akkor ez legyen inkább másfél óra.) Vigyázzunk arra, hogy a tál teljes egésze ne kerüljön víz alá, 2-3 cm a felső pereméből maradjon szabad, hogy levegőzni tudjon, különben a víz nem tud a pórusokba jutni. A legegyszerűbb, ha a megfordított tetőt teletöltjük hideg vízzel, és ebbe helyezzük bele a tál alsó részét. A cserép megszívja magát vízzel, ennek köszönhetően később a sütőben a hő hatására az edény falán kívül és belül is megindul a gőzképződés, így az alapanyagok nem száradnak ki és a mellé adott fűszerek aromájában párolódnak. Mivel zárt belső térről van szó, az alapanyagok és fűszerek az étel minden részében jól megtartják zamatukat, aromájukat – így a végén igazán ízletes, szaftos, omlós ételt tálalhatunk fel.

A római tál két oldalán található rés arra szolgál, hogy szabályozza az edényben a nyomást, így a fölösleges gőz el tud távozni. Ha az edényből elpárolgott a nedvesség, akkor automatikusan beindul a sülés fázisa. Ebben a fázisban már nem szabad a tálba semmilyen hideg hozzávalót tenni, mert könnyen megrepedhet. Fontos még, hogy a beáztatott tálba helyezzük el a hozzávalókat, és csak utána gyújtsuk be a sütőt, tehát sosem szabad előmelegített, magas hőmérsékletű sütőbe tenni. Sütés közben a hőmérsékletet csak fokozatosan szabad növelni 20-30 fokkal. Cserépedénynél sohase használjuk a légkeveréses funkciót, mivel kiszárítja az edényt. A cserépedényben készült ételeknek az átlagosnál egy kicsit hosszabb az elkészítési idejük, de ez idő alatt a gőzzel telt, zárt térben kiválóan megpuhulnak, és összeérnek az íz- és aromaanyagok.

A mázatlan cserépedényt sose használjuk sütőlapon vagy nyílt láng felett. A maximális sütési hőmérséklet pedig 200-220 foknál nem lehet magasabb. Tisztítani csak a kihűlt tálat szabad, de csak 60 foknál nem melegebb vízzel. Szemcsés súrolószert semmiképpen se használjunk, mivel eltömíti a cseréptál pórusait. Gyakori használat esetén 3-4 hónaponként, vagy azután mindig, ha nagyon erős aromájú fűszerrel dolgozunk, öntsük tele a tálat háromnegyedig langyos vízzel, és adjunk hozzá egy csészényi ecetet. Tegyük be a sütőbe, és folyamatosan növelve a hőmérsékletet kb. egy órán keresztül hagyjuk bent. Az ecet szagtalanít, és egyben fertőtlenít is. A cserépedényt használat és tisztítás után hagyjuk 24 órán át száradni, levegőzni, majd jól szellőző helyen tároljuk. Többszöri használat után a cseréptál elszíneződik, foltos lehet, sötétebb lesz – ne aggódjunk, ez a cserép természetes tulajdonsága.

 

Az öntöttvas edények használata valóban a vaskorszakba nyúlik vissza. Idővel feledésbe merült a használatuk, de szerencsére ma újra reneszánszukat élik, és szinte nélkülözhetetlen darabnak számíthatnak a főzni szeretők konyhájában. Az öntöttvas edények egyik nagy előnye, hogy szinte mindenféle tűzhelyen használhatóak, kezdve a hagyományos gáztűzhelytől a kerámialaposig. Az öntöttvas edény nagyon jól tartja a hőt, így a benne készült étel íze dúsabb, zamatosabb. Másfelől pedig az edényből a főzés alatt kioldódott vas nemhogy ártalmas, de kifejezetten kedvező az emberi szervezet számára. Különösen ajánlják az öntöttvas edények használatát a vegetáriánusoknak és vérszegényeknek is – egyfelől a zöldséges ételek is ropogósabbak, vitamindúsabbak maradnak benne, másfelől pedig a húsmentes étkezés miatt kimaradó vastartalomhoz így mégis hozzájutunk. Az öntöttvas edénybe nem fog leragadni a főztünk, ha az a felület, amelyik az étellel érintkezésbe kerül, megfelelően olajos. Hosszú időre megóvjuk, és már a következő alkalomra előkészíthetjük az edényt, ha minden használat után megtisztítjuk és vékonyan kiolajozzuk. …és fontos: az öntöttvas edények annál jobbak, minél többet használjuk azokat, minél öregebbek.
 

A kuktában ételeink 4-5-ször gyorsabban elkészülhetnek. Mindezek mellett a magas hőmérsékletű gőzben az ételek íze is sokkal koncentráltabb, megmarad az aromájuk, több vitamint és tápanyagot őriznek meg az alapanyagok, mintha más fajta edényben főznénk azokat. A kukta lényege, hogy a zárt edényben gőz keletkezik, és egészen 120 C-ig melegedhet fel benne az étel. Ezen a magas hőfokon az ételek gyorsabban megfőnek, így egyszerre több időt és energiát takaríthatunk meg – csak néhány szabályt kell betartanunk. Ellenőrizzük le, hogy az edény fedele tökéletesen záródott-e. Ha esetleg a főzéskor a fedő szélén gőz jelenne meg, először hűtsük le, és ezután zárjuk le ismét. A kuktában a folyadék szintje nem lehet magasabb az edény 2/3 részénél, de kevesebb sem lehet 1,5 dl-nél.

A kukta felső negyede mindig legyen szabad, hogy a gőz megfelelően és szabadon mozoghasson az edényben. Ha túlzottan teletömjük a kuktát, túlnyomás keletkezhet, és az kivághatja az edény fedelét. A kukta tetején a túlnyomást elkerülendő biztonsági szelep van, ha ez sípolni kezd, akkor az edényben felforrt az étel. Ekkor mindig vegyük kisebbre a hőmérsékletet. A kukta fedelét mindaddig nem szabad levenni, amíg az edényben nyomás van. Hagyjuk kihűlni, esetleg állítsuk hideg vízbe. De a legjobb megvárni, hogy a hűlés során lassan csökkenjen a nyomás és az edény magától kinyíljon. A kuktában főzés egyik hátránya, hogy főzés közben nem ellenőrizhető, megfőtt-e az étel, nem lehet kóstolgatni. Rögtön minden fűszert és alapanyagot bele kell tenni, mielőtt lezárjuk. Kuktában főleg olyan ételeket érdemes elkészíteni, amelyek időigényesek vagy nehezebben puhulnak. Tehát pl. a tejberizshez nem praktikus...

A teflonedény manapság a legtöbb háztartásban leginkább használt edényfajta. Bár egyik nagy előnye, hogy minimális zsiradékkal, vagy teljes elhagyásával készíthetjük el ételeinket, amelyek a teflonbevonatnak köszönhetően nem ragadnak le, ennél több érvet nem igazán tudunk felsorolni, ami mellette szólna. Az üres teflonedényt soha nem szabad a tűzhelyre tenni, mert a bevonata károsodik. Nagyon fontos, hogy ügyeljünk arra, a teflon bevonat nehogy megsérüljön, megkarcolódjon, mert ebből egészségre káros anyagok szabadulnak fel, és az étel is leragadhat, leéghet. Így a teflonedényhez soha ne használjunk fém eszközöket, csak fából készültet, és mosogatáskor sem szabad súrolni. A teflonedények előnyét igazából éppen a fogyókúrák, diéták idején használhatjuk ki, amikor valóban fontos a főzés során a zsiradék minimalizálása, vagy teljes mellőzése.