Hitük szerint ugyanis ezen a napon tért vissza a földre

azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg

, és azóta állatok testében "léteztek".

Megfelelő áldozatok bemutatásával

ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak,

hogy ezáltal átkelhessenek a mennyországba.

Kétségtelenül a legismertebb jelképe Halloween-nek a faragott töklámpás.

Ahhoz, hogy megértsük a tök faragás eredetét,

azt is tudnunk kell, hogyan kezdődött?

Mióta ünnep a Halloween?

A legtöbb országban ismerik a Halloween ünnepét.

Éjjel rémisztő jelmezekbe bújnak, kísértet történeteket mesélnek,

mulatnak és természetesen töklámpásokat faragnak.

Egy máig fennmaradt hiedelem szerint

október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal

az élők és a holtak világa között.

Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak,

amíg meg nem találják egykori lakhelyüket,

és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba.

Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen:

házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg

és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket,

és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve

parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják,

hogy aztán könnyebben elűzhessék.

Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú,

hideg télre, megkezdődött az ünnepség.

A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek,

új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be,

tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét.

Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között,

hogy azzal új tüzeket gyújthassanak.

Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget.

Jack, vagyis a lámpás története:

Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás,

az ún. Jack-lámpa,

amely eredetileg kettős célt szolgált:

egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket,

másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek,

hogy azok hazatalálhassanak.

Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám tréfás és leleményes kovács volt.

Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte; mikor az eljött érte,

hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére,

aztán keresztet rajzolt a fa törzsére.

Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől,

nem tudott lejönni a fáról.

Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról,

miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé.

Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be

iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra,

mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén.

Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből,

hogy legalább vak sötétben ne kelljen kóborolnia az idők végezetéig.

Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába)

és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között.

A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták,

(állítólag azért, mert abból több volt nekik) és a világító sárga gömb lassan

Halloween szimbólumává vált.

Napjainkra már itthon is egyre inkább divatos lett

a Mindenszenteket megelőző nap bulizós, játékos hangulata.

Főleg a gyermekek kapnak előszeretettel az alkalmon,

hogy  boszorkányos és ijesztő ruhákat öltsenek,

kivájt tökökből lámpásokat készítsenek.

De a szeretteinkért való gyertyagyújtás november elsején meghitt és családi esemény,

ahol az emlékezés és a lélek  halhatatlanságába  vetett hit a legfontosabb.

És a külföldről átvett vidám szokások nem tudják ezt megváltoztatni.