Afrika párafüggönybe burkolózó titokzatos hegyvidékét,

a Ruwenzorit a síkságról az év tíz hónapjában lehetetlen megpillantani.

Amikor a felhőfátyol végül felemelkedik

hófödte csúcsok megindítóan fenséges körvonalai bontakoznak ki,

melyek alatt ismert növények óriásira nőtt rokonai teremnek.

Az angol-amerikai újságíró és felfedező, Henry Stanley utolsó afrikai expedícióján,

1888-ban az Albert-tó délnyugati partján egy vizenyős, ködös helyen táborozott,

amikor ritka látvány tárult a szeme elé.

Amint a köd délkeleti irányban feloszlott,

"egy hóval borított hatalmas hegy körvonalait rejtő,

különös formájú, elragadóan szép ezüstös felhő" kezdett előtűnni.

Stanley már korában hallott a Hold hegyeiről,

ahol a görög matematikus és földrajztudós, Ptolemaiosz (90-168) szerint a Nílus ered.

Egykoron a Hold hegyeit a Ruwenzori néven ismert hegylánccal azonosították.

Stanley figyelte, mint oszlik el a köd, és rádöbbent, hogy amit lát,

nem káprázat, hanem "egy valóságos hegy hatalmas tömege,

hósapkával a csúcsán...Akkor felsejlett bennem, hogy ez csak a Ruwenzori lehet."
 

1906-ban egy olasz expedíció  (melyet Abruzzo hercege vezetett)

elkészítette a hegység első térképét.

A Ruwenzori 120 km hosszú, északkelet-délnyugat irányú vonulata

Zaire és Uganda határán húzódik.

Bár alig 50 km-re fekszik az Egyenlítőtől,

magassága miatt csúcsait örök hó borítja.

Legmagasabb pontja az 5220 m-es Margherita,

s számos további csúcsa megközelíti az 5000 m-t.

Kelet-Afrika többi hegységétől,

így a Kilimandzsárótól és a Kenya-hegytől eltérően

a Ruwenzori nem vulkanikus eredetű.

Gránitkőzete 2 millió évvel ezelőtt emelkedett ki,

amikor a hatalmas földmozgások jelentős süllyedéseket és vetőket hoztak létre,

például a Rift Valleyt (Nagy Hasadékvölgyet).
 

Afrikai elefánt Természetes élőhelyei a hegyek lábánál elterülő magas füves térségek, de felkeresi a bambuszligeteket is.

Az elefántfű a völgyekben 3 m magasra nő.

Az akáciafákból valódi gumiarábikum nyerhető.

A lángvirág nevét élékpiros csészeleveleiről kapta.

A datolyapálma a folyók menti erdőkben vadon terem.

ESŐERDŐ


A vörös vagy erdei bivaly termete kisebb,

színe élékebb vörös, mint a sztyeppéken élő fajé.

Az afrikai ostorfa és a sárgafa e régió jellemzője.

Mindkettőt gyakran borítják kuszónövények.

Az ostorfa kérge behasítva ciánhoz hasonló szagot áraszt.
 

A ruwenzori turákó nagy termetű madár,

hossza a fél m-t is meghaladja.

Ragyogó kék, fekete és karmazsinpiros színekben pompázik,

melle smaragdzöld.

Jellegzetes, más madáréval összetéveszthetetlen hangja

a majmok kacagásához hasonlít.



 

BAMBUSZERDŐ


Az óriási erdei disznók Afrika legnagyobb vadon élő sertésféléi.

Ezek a fekete bundás, erőteljes állatok kb. 160 kg-ot nyomnak, vállmagasságuk 1 m.

Az 1 m-nél is nagyobbra növő karom nélküli vidra

mocsarakban és hegyi folyókban él. Lábujjainak csak a tövénél feszül úszóhártya.

Rousette gyümölcsevő denevérei

(a "repülő kutyák") barlangokban tanyáznak.

A tájékozódáshoz nemcsak a hangvisszaverődést használják,

hanem a szemüket is.

A ruwenzori vidracickány apró, úszóhártyás lábú rovarevő.

Erőteljes, lapos farkát úszás közben kormánylapátként használja.
 

Háromszarvú kaméleon. A helyi törzsek baljós jelnek tekintik, ha megpillantják a pikkelyes bőrű, vastag szemhéjú, forgó szemű hűllőt.

A mászófarkú repülőmókus a farka alatti csontkinövés segítségével mászik fára. Lábai közt ejtőernyőként működő bőrlebeny feszül.

A magashegyi bambusz 9-12 m magasra nő és 30 évenként virágzik.

A fán lakó orchideák, amelyek virágai narancssárga-karmazsinpiros csíkozásúak, a nagyobb fák ágvilláiban telepszenek meg.