Kis kertemnek kis királya,
labdarózsám szép virága.
Házam előtt, ha elmennek,
jövet-menet be-belesnek.
Büszke vagyok, ahogy nézem,
melegség tölti el szívem.
Nagy és erős rózsabokor,
lesz belőle néhány csokor.
Másnap vittem is belőle,
ki a csendes temetőbe.
Tettem az anyám sírjára,
és az öcsém fejfájára.
Mikor este hazaértem,
a rózsabokor felé néztem...
Alig hittem, amit láttam,
ily gaztettet sose vártam!
Összes rózsa mind lelopva,
néhány pedig letaposva!
Kis kertemnek szép virága,
mit vigyek anyám sírjára?!

Poller Ildikó

Labdarózsa

Szobám ablakán kinézve,
Szemeimet megigézte
Szélben ringó labdarózsa.
Sok kis kehely egy gombócba
Tömörülve integetett,
Rajtuk a szél bukfencezett.

Torma Zsuzsanna

A fehérséget könnyű kézzel szórta
a nyugalmat sugárzó labdarózsa,
sok himba gömbjét zöld halomra rakták,
s úgy lógtak, mint az élő teniszlabdák,
és mintha ága-szára összerogyna,
a földig guggolt súlyuktól a bokra,
de langy ölébe bújtatta a kertet,
dús fehéret, meg rigófüttyöt rejtett,
valami fénylő hozta messzi tájból,
egy vagyont gyűjtött össze napsugárból,
s mert csuda szép volt, bársonyos és lágy, dús,
nagy, jókedvében ránk hagyta a május.

Mityka

Nemes Nagy Ágnes: Labda 

Jó a nyár, jó a tél,
jó az út, jó a szél,
jó a labda – nézd, szalad; –
jó a hold és jó a nap.

Jó a fán a labdarózsa,
mintha fényes labda volna,
jaj! még egyszer elszalad,
elgurul a fák alatt.

Elgurul a labdarózsa,
mint a hold, mint a nap,
fuss utána, elszalad,
hogyha gyorsan elkapod,
tenyeredbe markolod,
s mégse rózsa, mégse hold -

akkor mégis labda volt.

Labdarózsa

Hegy orma,
cifra palota
utazik fönt
ide, oda.

Sas, sólyom,
fecske, cinege
cikázik fönt
oda, ide.

Szürke habokban
ringatózva
a nap vakító
labdarózsa.

Alatta kéklő
földeken
messziről hozott
fű terem.

László Noémi

Pósa Lajos

Labdarózsa

Labdázik az esti szellő,
Rózsa a labdája,
Szépen szól a fülemile,
Csattog a nótája.

Holdas estén száll az ének
Hegyen-völgyön átal...
Labdázik az esti szellő
A labdarózsával.