Balázs Ferenc: Mese a pillangóról...

Egy árnyas kis kertben, árvácska szirmán, született egyszer egy kis pillangó. Játékos, bolondos kis pillangó. Két szeme olyan volt, mint a hajnali harmatcsepp. A szárnyára mintha csodaszép virágok nőttek volna. Talán azért is szerette a kis pillangó a virágokat, mert maga is olyan volt, mint egy szárnyat tárt virág.

- Minden virágot szeretek - mondogatta, amint egyik virágról a másikra lebbent.  

- Jó napot, kis rezeda - köszöntötte a szagos rezedát.  

- Mit álmodott, királyi rózsa? - szállt el a fehér rózsa felett.  

- Mit üzent a szellő? - kérdezte az illatos violától.  

A vén körtefa egyszer azt mondta a kis pillangónak:   - El nem tudom képzelni, hogy szerethetsz te minden virágot.  

- Igen egyszerű - válaszolta a pillangó.

- Mindegyikkel megismerkedem, reá szállok, beszívom a lelkét, az illatát s megszeretem. Nem tehetek egyebet meg kell szeretnem.  

A vén körtefa, aki igen messze ellátott, még a kerten túl is, azt mondta:  

- Kérdezd meg az ibolyától, miért olyan illatos a lelke?  

A kis pillangó megkérdezte: az ibolya így felelt:  

- Azért olyan illatos a lelkem, mert nem vágyom nagyra, itt meghúzódom a virágágyások tövében és örvendek, hogy árad rám a napfény és a meleg.  

- Jó kis virág vagy - vallotta meg neki a pillangó - igen szeretlek.  

Most a rózsától is megkérdezte. A rózsa azt felelte:  

- Azért olyan illatos a lelkem, mert nem bánom, ha a jó emberek, akik a virágot szeretik, a szívük fölé tűznek.  

- Te is jó virág vagy, téged is igen szeretlek.  

Hanem most azt mondta a körtefa:  

- Eredj, kis pillangó, szállj ki a mezőre. Van ott egy virág, úgy hívják, hogy kutyatej. Szívd be annak is a lelkét és kérdezz tőle is valamit.  

A kis pillangó átszállott a kerítésen. Megkereste a kutyatej-virágot és reá szállott. Szinte leszédült, ahogy beszívta a lelkét:  

- Téged nem szeretlek, kutyatej. Miért van olyan rossz illata a lelkednek?  

- Mert nem akarom, hogy az éhes tehenek, amelyek tejet adnak az embereknek, de igen sokat esznek, leharapjanak és jóllakjanak velem.   - Akkor te rossz virág vagy, kutyatej.

Igaza volt a körtefának, mégsem lehet minden virágot, még a rossz virágot is, megszeretni.  

/Forrás: Cimbora 1922. okt./