Ötszáz éve hunyt el Leonardo, de a modern kor nem engedi nyugodni.

Kéthavonta jelenik meg újabb tanulmány megfejtve,

hogy Mona Lisa valójában fogatlan és kancsal volt,

vagy egyszerűen férfi, pontosabban maga Leonardo.

Mint ahogy megbízható rendszerességgel kerülnek elő

a reneszánsz géniusz újabb "művei" is.

Pedig sokszínű életműve önmagában is egyedülálló.

A reneszánsz művészek életét feljegyző kortárs, Giorgio Vasari festő szerint

a mester híres férfiszépségnek számított,

aki nem vetette meg a külsőségeket, divatos ruhákat sem.

Emellett feljegyezte nagy fizikai erejét, nagylelkűségét,

és azt, hogy a kellem sem hiányzott a személyiségéből.

Nagyon tisztelt mindent, ami él: nemcsak vegetáriánus volt,

de gyakran vásárolt kalitkába zárt madarakat, hogy szabadon eressze őket. 

A kezdet pedig kevésbé volt fényes.

Leonardo di ser Piero da Vinci Messer Piero falusi jegyző

és egy Caterina nevű parasztlány törvénytelen fiaként született

a Firenze környéki Vinciben 1452. április 15-én.

1466-tól Andrea del Verrocchio festőműhelyében dolgozott,

számos területen szerezett jártasságot: elsajátította a festészet, szobrászat,

mintázás technikáját, látott fémöntést, bepillantást nyert a kémia rejtelmeibe,

gyakorolta a bőrművességet, szőnyegkészítést, sőt zenei ismereteket is szerzett.

Egyik első munkája egy Verrocchio-képen,

a Krisztus megkeresztelésében való közreműködés volt,

a legenda szerint amikor a mester meglátta tanítványa munkáját,

azt annyira tökéletesnek találta, hogy úgy döntött: ő soha többé nem fest.

A Giorgio Vasaritól származó anekdota igazságtartalma azonban vitatott.

Leonardo húszévesen saját műhelyt nyitott,

és megszülettek első önálló alkotásai, az Arno-völgyi táj vázlatrajza,

a Három királyok imádása és a Szent Jeromos.

1478-ban őt bízták meg a városháza, a Palazzo Vecchio

Szent Bernát-kápolnájában az oltárkép elkészítésével,

1481-ben a San Donato-templom főoltárképének megfestésével,

de egyik művét sem fejezte be, csak vázlatokat készített.

1482-ben a város ura, Lorenzo de Medici

a két város közti béke megerősítésére Milánóba küldte

a Mórnak is nevezett Lodovico Sforzához. 

Itt készült egyik leghíresebb képe, a herceg szeretőjét,

Cecilia Galleranit ábrázoló Hölgy hermelinnel és a Sziklás Madonna első változata.

Az első milánói időszak legfontosabb és leghíresebb Leonardo-műve

az 1495-1497 között a Santa Maria delle Grazie kolostor

refektóriumának festett Utolsó vacsora.

 A szekkó technikával készült falikép azt a pillanatot örökíti meg,

amikor Júdás árulására fény derül.

A milánói udvarban Leonardo elmélyült a katonai és műszaki tudományokban,

az építészet, a folyadékok mechanikája, a ballisztika

és az optika kérdéseit kutatta.

Tanulmányozta a repülést, ő tervezett először

a mai helikopterhez hasonló eszközt,

emellett siklóernyő tervein is dolgozott.

Elkötelezett természettudósként a korabeli szigorú tiltás ellenére

az elsők között boncolt, az emberi test felépítésének megismerése érdekében.

Számos karikatúrának titulált vázlatot készített,

amelyek szinte biztosan élő modell után készültek.