A  MONARCH  lepkék minden ősszel útra kelnek Kanada déli vidékeiről,

illetve az USA északi területeiről,

,és akár 3200 kilométer is repülve

Közép-Mexikó magashegységeinek fenyőerdeibe navigálják magukat.

Hogy hogyan, azt a tudósok ma sem tudják.

A monarch lepkék több szempontból is a természet csodái.

Egyrészt rejtély az, hogy a lepkék hogyan képesek magukat

több ezer kilométeren keresztül Közép-Mexikó felé navigálni úgy,

hogy a többi vonuló állattal ellentétben,

a monarch lepkéknek nincs idejük újra és újra, ismételgetve megtanulni az utat.

A Mexikóba vándorló pillangók életükben egyszer teszik meg a nagy túrát.

Néhány lepkénél az is előfordul,

hogy a mexikói hegyekben ugyanahhoz a fához térnek vissza,

ahol múlt télen még "ükapjuk" és más elődeik teleltek.

A kutatók feltételezései szerint a legvalószínűbb,

hogy a rovar biológiai óráját a Nap állásához igazítva kel át az amerikai kontinensen,

azaz hosszú útja során a Napot iránytűként használja.

További rejtély,

hogy miért repülnek a monarch lepkék több 100 vagy 1000 kilométert,

hogy a mexikói hegyekben töltsék a telet?

Nincs közelebb alkalmas hely a tavaszi és nyári tojásrakásra?

Az egyik lehetséges ok a hosszú távú repülésre,

hogy a lepkék elkerüljék  az éjszakai fagyokat,

amely az élőhelyükön nagyon gyakori.

A mexikói erdőkben, ahová költöznek,

a fagyok nagyon ritkák,

a hőmérséklet a leghidegebb téli időszakban sem csökken 4-11 fok alá.

Gond csak akkor van, ha - nagy ritkán - hóvihar csap le a hegyekre -

olyankor a monarch lepkék tömegével pusztulnak el.

A költözés mellett szól az is, hogy a lepkék eredeti élőhelyén

az eledelükül szolgáló selyemkórók ősszel elpusztulnak

és tavasszal ismét megjelennek.

A lepke a vadon növő selyemkóró gyomnövény tejes nedvével táplálkozik.

Selyemkóró ugyan a téli telelőhelyen sincs,

ám az alacsony hőmérsékleten a lepke anyagcseréje annyira lelassul,

hogy tartalékaiból képes a telet átvészelni.