A magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról,

és ezért elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe,

amit MAGYAR feltalálóknak köszönhet az emberiség.

Kezdetnek fogott egy golyóstollat

(*Bíró László, 1931*),

felírta, hogy Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre

(*Szilárd Leó 1929*),

utána zajtalanul gyúló foszforos gyufával

(*Irinyi János 1836*)

rágyújtott egy cigarettára, közben CD-t hallgatott, nézegette

a hologramos matricát a borítón

(*Gábor Dénes, 1947*),

majd beszedett egy C-vitamint

(*Szentgyörgyi 1931*).

Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a vezetékes telefonjáról

(*Puskás Tivadar 1878*).

Még volt egy kis ideje, ezért játszott egy kicsit a komputerén

(*Neumann János 1944*),

elmélázott, hogy mely rendszert használja, végül a Basic Computer mellett döntött

(*Kemény János 1964*),

és Excel táblázatba rendezte tennivalóit

(*Simonyi Károly 1974*).

Megnézett (volna) egy 3D-s filmet, de ezt még egy 3D-s szemüveggel

(*Rátai Dániel 2010*)

sem tudta megoldani.

A kudarc után feltett egy bakelitlemezt a hagyományos lemezjátszójára

(*Goldmark Károly 1948*),

és bekapcsolta a tv-t is

(*Mihály Dénes, 1919*).

Látva, hogy éppen New Yorkot mutatják be, megörült, hogy színes tv-je van

(*Goldmark Károly, 1948*).

Nagyon tetszett neki a város, elsősorban a Centrál Park

(*Asbóth Sándor* ö készítette a város rendezési tervét is).

Még megnézett egy tudományos filmet az űrkutatásról,

ismét elcsodálkozott a hold autón

(*PávlicsFerenc kb. 1960*),

majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a Rubik kockát

(*Rubik Ernő 1976).*

Már semmi nem kötötte le, így elindult sétálni,

és mivel a közeljövőben autót kívánt vásárolni, autókat nézegetett.

Ezért magához vette automata fényképezőgépét

(*Mihályi József 1938*),

dilemmázott kicsit, hogy a régebbi típusú kontaktlencséjét

(*Dallos József 1928*)

vagy lágy anyagú kontaktlencséjét

(*Gyorffy István 1959*)

használja-e?

Az első kocsi, ami megtetszett, egy Ford T-modell volt

(*Galamb József 1908*,)

aztán talált egy dízelmotoros BMW-t

(*Ansits Ferenc 1983*),

és megnézett magának egy Chevroletet is, amelynek automata sebességváltója volt

(*Bíró László 1932*).

Még felmerült egy VW bogár is a speciális dizájnja miatt

(*Barényi Béla, 1925*).

Ez annyira tetszett neki, hogy ennek még a karburátorát is megvizsgálta

(*Csonka János 1893*).

De hamar rájött, hogy marad neki a bicikli, hazamenve

meg is nézte a pincében, hogy rendben van-e, főleg a dinamója

(*Jedlik Ányos 1861*),

majd ámultan nézte a szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert

(*Asbóth Oszkár1928*).

Ezt a tényt azon melegében elmesélte Pulitzer díjas

(*Pulitzer József 1917*)

újságíró barátjának, akivel egy múzeumban találkozott,

ahol éppen bemutatták a fényáteresztő üvegbeton feltalálásnak fázisait

(*Losonczi Áron, 2001*)

- magát a betont nem tudták megnézni, mivel annak

jogi hercehurcáit 13 év alatt nem sikerült befejezni.

Mikor végre hazaért, már sötét volt, felkapcsolta,

régimódi lévén, még kriptontöltésű lámpáját

(*Bródy Imre 1930*),

megivott egy pohár szódát

(*Jedlik Ányos 1940*),

és mivel megfájdult a feje, keresett egy gyógyszert is,

meg is találta a legutóbb Bécsben vásárolt Kalmopyrint

(*Richter Gedeon 1912*).

Az egész nap fáradozásait kipihenendő visszatért a bakelit lemezhez,

és feltette a Kodály-módszer vívmányait világszerte elterjesztő

(*Kodály Zoltán 1929*)

Psalmus Hungaricust.

(És nem gondolt Teller Edére.)