Málna - a gurulós

A legenda szerint az Olümposzi istenek kedvelt csemegéje,
a málna az Ida hegy lejtőin látta meg a napvilágot,
innen származik elnevezése is:
„vadszeder az Idáról”, azaz "Rubus idaeus".
Sokkal valószínűbb azonban, hogy a málna
Európa hegyvidékein őshonos.
A málna már a reneszánsz idején megjelent a háztáji kertekben.
A századokon át tartó nemesítésnek köszönhetően
ez az ízletes gyümölcs mai formájában
a legínyencebbek igényeit is kielégíti,
ám szedése sok figyelmet és kézi munkaerőt igényel,
hiszen sérülékeny és érzékeny, ami az árában is megmutatkozik:
a málna manapság is viszonylag drága,
s az év csak egy meghatározott (rövid) időszakában kapható.

A málna, magyar népies neve a boldogasszony csipkéje és a himpér,
a német Himbeere szó alapján.
Magyarországon őshonos.

Gyógyító hatása:
Magas A-vitamintartalma miatt természetes gyógyhatású több szembetegségnél,
látászavarnál, a kínai természetgyógyászatban a gyengelátás
és a farkasvakság kezelésére alkalmazzák.
Fényessé és sűrűvé teszi a hajat,
puhítja, és rugalmassá teszi a bőrt (néhány napos málnakúra csodát tesz)
Vértisztító:
A málnaszörp és a gyümölcs frissen fogyasztva is jótékony hatású az egészségre.
Vértisztító hatásai közé tartozik, a vércukorszint csökkentése,
a magas vérnyomás csökkentése, a vér körforgásának serkentése,
a szívműködés szabályozása stb.
A málnalevél már az ősidők óta szerepel a népi gyógyászatban.
Teájával többek közt meghűlést, hasmenést, vérszegénységet gyógyítottak.
A rákkutatás terén is vizsgálják, mint gyógynövényt.
A málna levele kimondottan ízletes és zamatos.
Hajtáscsúcshoz közeli, aromában igen gazdag
leveleiből ízletes, gyógytea főzhető.
Fő hatóanyagai tanninok.
Alkalmazzák cukorbetegség, vese és hólyagbántalmak ellenszereként,
meghűléses betegeket is gyógyít. Izzasztó hatása is van.






