A mandala

"A mandala szó,

az ősi indiai szent nyelvből, a szanszkritből származik.

Jelentése: kör, ív, körszelet, korong.

Más vélemény szerint jelentése

az elmével is kapcsolatban áll (manas ”elme”).

Eredetét tekintve leginkább

a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető,

ahol ma is, évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz.
A mandala ennek megfelelően

(legtöbbször, de nem mindig) egy kör alakú területet jelent.

Valójában a mandala az ember potenciálisan megvalósítható

legmagasabb tudatállapotának képi kifejezése.

A mandala tehát a világegyetem képe,

a kiáradás és visszaolvadás folyamatában megjelenítve,

tehát annak lényegében ábrázolva.

A mandala megmutatja az Abszolút Tudatosságban

és Fényességben végbemenő folyamatot.

A mandala célja megtalálni a tudatosság egységét,

és helyreállítani az emberben a dolgok ideális rendjét.

A mandala tehát egy megszentelt,

a valóságos léttől elkülönített mágikus tér.

Önmagában a világ leképeződését,

és annak minden lényeges jellemzőjét hordozza.

A mandala középpontja szimbolizálja a világ közepét.

E pont soha nem mozog, de minden körülötte forog.

Legfontosabb célja a mandala alkalmazásának,

hogy a meditálót bevezesse egy tökéletes kozmoszba,

ahol a külső elemek

és a belső tudatszintek között harmónia uralkodik.

Tehát valójában a mandala

egy tudatos fejlődési folyamat térképe,

mondhatnánk ”lélekvezetője”.

A cél, elfoglalni a mandala megszentelt,

mágikus körének közepét,

a mozdulatlan mozgató helyét.

Ekkor a megnyilvánulások visszaolvadnak eredeti egységükbe,

felismerszik a mikro- és makrokozmosz azonossága.

Három minőség emelkedik ki ezek közül:

a szeretetteljes együttérzés, a bölcsesség és az erő.

Ennek a legmagasabb tudatállapotnak az elnyeréséhez

a gyakorlónak be kell hatolnia a mandalába.

A tradicionális mandala koncentrikus,

szimmetrikus kör alakú kép.

A mandalában a kör jelképezi a szellemiséget,

a négyzet az anyagi világot,

a színek pedig érzelmeket társítanak ezekhez a formákhoz.


 

A mandala az európai kultúrába Carl Gustav Jung tevékenysége során került be, mint művészet-terápiás eszköz. Alkalmazásának sikere azóta is töretlen, és napjainkban virágkorát éli, mind Európában, mind az Egyesült Államokban. A mandala nézése, rajzolása a meditációnak egy formája. Harmonizál, kiegyensúlyoz, pihenteti a szellemet, az érzelmeket lecsendesíti, segíti a koncentrációt.
A mandalát nézve, a képre koncentrálva harmonizálhatjuk magunkat, a nekünk tetsző képpel gyógyíthatjuk testünket, lelkünket, kikapcsolódhatunk stresszes világunkból, és rég elfeledett igazságokra, emelkedett, tiszta gondolatokra és különleges összefüggésekre ébredhetünk rá."