
A mangosztánt az egyik legfinomabb gyümölcsöknek tartják,
az „istenek gyümölcse”-ként is emlegetik.
Viktória királynő amikor megkóstolta annyira kitűnőnek találta az ízét,
hogy jutalmat ígért annak, aki ép állapotban elhozza Angliába.




A mangosztán maximum 25 méter magas, örökzöld, dús fa.
Sárga tejnedvet tartalmaz, amely sérüléskor kivirágzik.
Levelei rövid nyelűek. A mangosztán termése 5-8 cm átmérőjű, gömbölyű bogyó.
Vaskos, szívós-bőrnemű, nedvdús, kb. 1,5 cm vastag héja eleinte zöld,
teljesen érett állapotban sötét bíbor-barna.
A mangosztán feltűnő ismertetőjegye a 4 vastag, széles-kerekded,
boltozatos, egymást kissé átfedő csészelevél,
amely egészen a beérésig megmarad a kocsány körül.
A két nagyobb csészelevél 2,5 cm, a két kisebb 1,5 cm-es.
Tipikus még a termés csúcsán a maradó, csillag alakú, barna bibemaradvány.
Vaskos terméshéj védi a mangosztán belsejében
a 8, bab alakú, világosbarna magot. Érdekes, hogy a magok koszorút alkotnak.
Minden mangosztán magot vastag,
lágy, bő levű, hófehér magköpeny vesz körül.
Édeskésen savanyú, zamatos ízű.
A magköpeny nem tapad a terméshéjhoz, de nehezen választható el a magtól
15 éves kortól kezdve fordulnak termőre a fák, és évente 2-3-szor hoznak termést.
Délkelet Ázsiában honos, és csapadékban gazdag területeken
Indiától Ausztráliáig termesztik, fokozódó mértékben,
a trópusi Amerikában és Afrikában is ültetik.
A mundu mangosztán maximum 13 méter magas, örökzöld, kétlaki fa.
A mundu mangosztán termése ferdén gömbölyded bogyó,
amely hajlott, kúp alakú csőrbe keskenyedik,
és 5 terpedt bibeszálból álló kis koszorúban végződik
A mundu mangosztán termés alapi részén 5 maradó,
félkör alakú, egymást kissé átfedő, megnagyobbodott csészelevél helyezkedik el.
A mundu mangosztán bogyó vaskos, fényes, sima héja megérve sárga.
A bő levű, lágy terméshús élénk narancs- vagy kénsárga,
és kellemes, zamatosan savanyú, citromhoz hasonló ízű.
A mundu mangosztán bogyókban 1-5 barna, kemény, l
apított bab alakú mag van, amelyek tompa, hajlott kis csúcsban végződnek,
legfeljebb 3,5 x 2 cm-esek. Indiában és Sri Lankán,
szórványosan Délkelet-Ázsiában és ritkán az Újvilág trópusain termesztik.
Édes, lédús és frissítő hatású.Külseje ellenére a mangosztán
érzékeny, sérülékeny,2-5 napig tatható el.
A gyümölcs teljes súlyának csupán a negyedét teszi csak ki az ehető rész.
Ha kissé erősebben megnyomjuk az „egyenlítő” mentén, akkor ketté válik,
és a nem ehető bíborvörös hártya alatt feltárul a gyöngyfehér gyümölcshús,
amely 5—7 rekeszre oszlik.
Ezek úgy válnak el egymástól, mint a mandarin gerezdjei.
A belsejében 2-3 keserű mag bújik meg.



