Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van -

de nem vesszük észre.

Amíg éljük, azt hisszük, természetes...

Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá,

hogy csodában éltünk.

Utólag.

De akkor már késő.

Müller Péter

Egy lényeges dologra felhívom a figyelmedet.

Szeretni csak fölfelé lehet. Nem lefelé, csakis fölfelé.
Senkit sem szeretünk azért, mert buta, gonosz,

aljas, csúnya, büdös, kellemetlen, gyenge, gyáva -

hanem azért, mert okos, jó,

szép, kellemes, erős, bátor.

Még akkor is, ha nem ilyen - ha szeretjük,

belelátjuk vagy beleképzeljük mindezeket az értékeket.

Ha azt mondod:

"olyannak szeretlek, amilyen vagy", nem igaz!

Mert ha valóban szeretsz, többnek látsz,

mint amilyen vagyok.

Ha szeretsz valakit, fölfelé nézel rá,

minőségileg többnek látod.

Mai kifejezéssel azt mondhatnánk,

hogy a szeretet nem objektíven lát.

Aki szeret, az nem a szemével, hanem a szívével lát.

Müller Péter

Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember,

akinél nem kényszerülök önvédelemre.

Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni.

Akit beengedek magamba: ez vagyok,

minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.

 És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.

Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz,

és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok,

hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen,

gennyes sebek nem lehetnek,

mert nem tudnak egymással összeforrni.

Összeforrni csak a tisztaság tud,

ezt még a sebészek is tudják,

mert még a testünk is így működik.

Senki sem tökéletes!

És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az."

Müller Péter