Március- Kikelet hava- Tavaszelő hava- Böjtmás hava
A tavasz a megújulás, a természet újjászületésének az évszaka.
A nappalok hosszabbodnak, enyhül az időjárás,
és lekerül rólunk a nagykabát.
A hó alól virágok kukucskálnak, dugják ki a fejüket,
madarak készülődnek a fészekrakáshoz,
és csivitelésüktől egyre hangosabbak a kertek és a mezők.
Március a meteorológiai évszakváltások szerint
az első tavaszi hónap.
Ősi magyar nevén Kikelet hava,
de a népi kalendáriumban pedig Böjtmás havaként említik.
Az elnevezés arra utal, hogy március a böjt második hónapja.
A tavasz első hónapjáról azt mondják:
„Ha böjtmás hava száraz, Szent György hava nedves”,
azaz esős áprilist jelez a csapadék nélküli március.
S rámutat az egész esztendőre,
a néphit szerint amennyi köd van márciusban,
annyi lesz a zápor is.
Nevét Marsról, a háború római istenéről kapta.
Március 9.: Azt tartják, hogy amilyen időjárás uralkodik Franciska napján, olyan lesz egész márciusban.
Március 12.: Gergely napja. A naphoz kapcsolódó legismertebb népszokás a gergelyjárás. Ezen a napon emlékeztek I. Gergely pápára, az iskolák patrónusára. Eredete a XVI. századra nyúlik vissza, amikor a tanulók maguk és tanítóik számára adományokat gyűjtöttek. Ezen a napon a gyerekek vidám jelmezes felvonulással, köszöntők éneklésével és dramatikus játékokkal emlékeztek Gergely pápára, bemutatták az iskolai életet, az új tanulókat iskolába hívogatták, kosarukba pedig adományokat gyűjtöttek.
Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. Ismert szólás van arra, ha ezen a napon esik a hó: “Megrázza még szakállát Gergely.”
Március 15.: Nemzeti Ünnep: Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc ünnepe; Magyar Sajtó napja
Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Jelképpé vált, nemzetünk szabadság szeretetét fejezi ki. Március 15-én minden megemlékező kokárdát tűz ruhájára. Ez a hagyomány a francia forradalom nyomán keletkezett, a magyar szabadságharcosok viseltek először nemzeti színű szalagot. 1848-ban ezen a napon tört ki a forradalom Pesten, és ekkor nyomtatták ki az első szabad sajtó termékeit, a 12 pontot és a Nemzeti Dalt.
Március 18., 19., 21.: Sándor-József-Benedek napja. A néphit úgy tartja, hogy ezek a napok vetnek véget a hosszú, hideg télnek és ekkor veszi kezdetét a termékeny tavasz: “Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget.” “Ám ha üres ez a zsák, nem kapod csak a harmadát”.
Március 21.: Benedek napja a “hivatalos” tavaszkezdés, azaz a tavaszi nap-éj egyenlőség napja.
Március 24.: Vetni kell a káposztát és a káposzta-féléket, de vigyázni kell, ha távolabbi földre esik a vető, úgy nézze, hogy ne találkozzék útközben kakassal, mert majd repce nő a káposzta helyett.
Március 25.: Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. Jézus fogantatásának ünnepe. Egyike az év legjelentősebb Mária-ünnepeinek. E nap alkalmas a fák oltására, szemzésére. Gyimesben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható.
Gazdag Erzsi: Itt a tavasz
Itt a tavasz, tudod-e?
leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rád füttyent egy bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
s érzed, tavasz van megint.
Kányádi Sándor: Márciusi versike
Tavaszt csörög a szarka, tavaszt.
Zöldülni kezd a barna haraszt.
Zsendülni kezd a zsenge határ.
Erőre kap a gyönge bogár.
Szelídülnek az ordas szelek.
Barkákat hány a bokros berek.
Bukfencet vet a játszi patak.
Már csak a hegyen látni havat.
Füzesi Magda: Tavasz
Ha elillan február,
zöldülni kezd a határ.
Madárdalra hajladozom,
a lábam is táncra áll.
Szivárványszín a ruhám,
bodzaág a furulyám,
ha dalomat elkezdem,
retek nő a kertekben.
Melegít a nap haja,
száz rügyszemmel néz a fa.
Hogyha egyet rikkantok,
kinyílnak a pitypangok.
Nagy Bandó András
Tavaszodik
Előbújt a medve végleg,
jő a tavasz most már tényleg!
Ugrál már a szöcskegyerek,
villanydróton fecskesereg.
Nézd, a gólyánk kelepel rég,
fészkéből a fele kell még.
Bár még a fánk kopaszodik,
rügy fakad már, tavaszodik!
Mentovics Éva: Tavasztündér
Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.
Pásztorné Antal Magdolna;
Tavaszi mese
Tavasz elején az ébredő napocska,
Szemei elől a felhőket széttolja,
Letekint a dombvidékes tájra,
S nem ismer a színtelen világra!
”Hogy lehet minden hófehér és fekete?
Hová lett a színek ezernyi serege?
Hol vannak az énekes madarak?
Miért nincsenek virágok, hogy illatozzanak?”
Tavasztündér útnak indul a varázspálcával,
színeivel; a zölddel, pirossal, és sárgával.
Tavaszi szél viszi a hírt, erdőnek, mezőnek,
”A költöző madarak nemsokára megjönnek!”
Amerre jár Tavasztündér, ébredezik a világ,
Kinyílnak az aranyesők, tulipánok, orgonák.
Csivitelve megérkezik elsőnek a füstifecske,
Utána a gólyák jönnek a párjukkal kelepelve.
Színes már az erdő, mező, napocska is mosolyog,
Füstifecskék, fehér gólyák, legyetek hát boldogok!
Tavasztündér sarat készít fészkéhez - a fecskéknek,
Tudom hamar; de vége van... a tavaszi mesének!
