A legenda szerint Szent Márton

a Római Birodalom Pannónia tartományának

Savaria nevű városában (mai Szombathely)

látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus (elöljáró) fiaként.

A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában

egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak.

Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában.

Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta,

megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. J

óságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni.

A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől

nagy alázatosságában a ludak óljába bújt.

A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak,

így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték

és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.

Szent Márton kultusza a Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott.

Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette.

A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére.

Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett.

A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült azon a helyen

(Savaria Sicca), ahol az egyik hagyomány szerint a szent született.

A legújabb kutatások viszont minden kétséget kizáróan bizonyítják,

hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely.

Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza.

November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja:

megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven,

így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol.

A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor,

s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt.

(A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.)

A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet:

a lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara);

régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték,

így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától.

A reformációnak korában is folytatódott a hagyomány:

a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor.

A Márton-napi liba-lakomáról szóló írásos beszámoló 1171-ből származik.

Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható,

hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét,

a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat,

kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka.

A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát,

mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni.

E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat.

Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló

pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.

Márton napi szokások:

A György-napkor kihajtott állatokat is Márton napja körül terelték be a téli szállásukra.

A Nyugat-Dunántúl pásztorai a falvaikban zöld ágat, vesszőt osztottak.

A hiedelem szerint Szent Márton vesszeje frissen vágott, megszentelt,

lombos nyírfavessző, ami segít távol tartani a betegségeket,

és növeli az állat szaporulatot. Márton napjára az újbor is kiforr.

Ludas jóslás, babonák:

Ha a mellcsont fehér, havas télre számíthatunk.

Ha Márton-lúd mellcsontja véres, száraz, hideg tél jön.

A csontokat kitették a tornácra és a mellcsonton keresztül nézték a naplementét.

Ha a nap felhőben ment le, akkor enyhe telet vártak,

ha a tiszta égen, akkor kemény tél volt várható.

Márton napi ételek, finomságok:

A liba levágásának szokása valószínűleg úgy alakult ki,

hogy a a paraszti év végével - novemberben -

a cselédek megkapták az évi bérüket, amihez egy felhizlalt liba is járt fizetségként.

Sörös libasült

Hozzávalók: 1 liba, 30 dkg vagdalt, 1 csokor petrezselyemzöld, 2 tojás, 2 zsemle, kis tej, 1 hagyma, só, bors,  fél liter sör
Elkészítése:
Megtisztítjuk a libát, majd kívül-belül megfűszerezzük. A liba szívét, máját, zuzáját ledaráljuk, és a vagdalthoz adjuk. A belsőségekhez keverjük a tojásokat, petrezselymet, tejbe áztatott zsemléket, sózzuk, borsozzuk, majd megtöltjük vele a libát. A libát zsiradékkal bélelt tepsibe helyezzük, fél liter vizet öntünk mellé, és gyakori locsolgatás mellett, készre sütjük. A sört kb. 2,5 óra sütés után öntjük rá.  Dinsztelt vöröskáposztával és hagymás burgonyapürével tálaljuk.

Ludaskása

Hozzávalók:
(4-6 személyre):60 dkg libaaprólék, 20 dkg sárgarépa, 15 dkg fehérrépa, 15 dkg gomba, 10 dkg zeller, 2 kis fej vöröshagyma, petrezselyem, zellerzöld, bors, só, 50 dkg rizs
Elkészítése:
A leöblített, megtisztított aprólékot felöntjük kb. másfél liter hideg vízzel, hozzáadjuk a megtisztított sárga- és fehérrépát, a zellert, gombát, egész vöröshagymát, petrezselymet, feketeborsot, sót  és az egészet lassú tűzön megfőzzük. Amikor a húsleves kész, a zsírját leszedjük, kivesszük a zöldséget, a húsféléket, és a levet leszűrjük. A csontról leszedjük a húst, kis kockákra vágjuk a zöldségekkel együtt. Közben rizst készítünk a szokásos módon, felöntjük a már elkészült húslevessel, majd fedő alatt megpároljuk. Amikor már majdnem kész, hozzákeverjük a főtt, felkockázott húst a zöldségekkel együtt és már készen is van. Nagyon laktató és finom egytál étel.

Sült libacomb

4 libacomb, 1 kisebb zellergumó 2-3 db répa, 1 vöröshagyma, 1 alma, kakukkfű, babérlevél, 2 dl száraz vörösbor 1 kevés paradicsompüré, Földimogyoró olaj, Fűszerkeverék (csészébe- rozmaringos, fokhagymás, mézes balzsamecetet összekeverni sóval, borssal ízesíteni)

A combokat sütés előtt megkenni a fűszerolajjal kicsit állni, hagyni és 5-6 percig földimogyoró olajban sütni. Kivesszük, félretesszük. A maradék olajba beletesszük az összevágott zöldséget és almát. Ízesítsük kakukkfűvel, babérlevéllel átsütjük és hozzáadjuk a bort és paradicsompürét. Sűrűre főzzük. Ezt a szószt beleöntjük a tepsibe, beletesszük a combokat, kevés vízzel felöntjük, és 70-80 percig sütjük.