1. Csak ma boldog leszek. Hiszem, hogy Lincolnnak igaza volt: “a legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát, hogy az legyen”. A boldogság belülről jön, nem külsőségektől függ.

2. Csak ma megpróbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és nem vágyaimhoz igazítani mindent. Úgy veszem családomat, üzleti ügyeimet és szerencsémet, ahogy jön, és én alkalmazkodok hozzájuk.

3. Csak ma törődni fogok testemmel. Megdolgoztatom, vigyázok rá, táplálom, nem élek vele vissza, és nem hanyagolom el, hogy tökéletesen engedelmeskedjen parancsaimnak.

4.Csak ma megpróbálom csiszolni az elmémet. Tanulok valami hasznosat. Nem leszek szellemileg tunya. Olvasok valamit, ami erőfeszítést, gondolkodást és figyelmet kíván.

5. Csak ma edzeni fogom a lelkemet háromféle módon; jót teszek valakivel és titokban tartom. Megcsinálok két dolgot, amihez nincs igazán kedvem, ahogy William James mondja, csak az edzés kedvéért.

6. Csak ma kedves leszek. Olyan jól fogok kinézni, ahogyan csak tudok, csinosan öltözködöm, halkan szólok, udvariasan viselkedem, bőkezű leszek a dicséretekkel, senkit sem bírálok, nem találok hibát semmiben, és nem próbálok meg senkit sem megrendszabályozni vagy megjavítani.

7. Csak ma megpróbálok csak a mai napnak élni, nem akarom életem minden gondját egyszerre megoldani. Tizenkét órán keresztül képes vagyok megtenni olyan dolgokat, amelyeken egy életen át képtelen lennék.

8. Csak ma programot készítek. Leírom, mit akarok csinálni minden egyes órában. Lehet, hogy nem tartom be, de meglesz. Ez megszabadít két nyűgtől. A sietségtől és a bizonytalanságtól.

9. Csak ma szakítok magamnak egy fél órát, és pihenni fogok. Ebben a fél órában néha Istenre fogok gondolni, hogy egy kicsit távlatokban is gondolkodjak.

10. Csak ma nem fogok félni, főleg attól nem, hogy boldog legyek, hogy élvezni tudjam a szépet, hogy szeressek és higgyem, hogy akiket szeretek viszontszeretnek.

Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben,

és hogy ezt a valamit bármi áron el kell érnünk.

(Marie Curie)

Az életet álommá kell átalakítani, s álmunkból valóságot formálni.

(Pierre Curie)

A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen,

és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére.

A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket,

még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne.

(Csehov)

A rosszul gombolt mellényt újra ki kell gombolni. (Deák Ferenc)

Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi,

hasznos jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni.

(Deák Ferenc)

... nélkülözéseink szülte elégedetlenségünk onnan származik,

hogy azért, amink van, nem vagyunk elég hálásak.

(Daniel Defoe) 

... csak úgy tudhatom meg az emberek igazi nézeteit, ha inkább arra figyelek,

amit tesznek, mint arra, amit beszélnek...

(Descartes)

Hiába van valakinek esze, ha nem tudja használni.

(Descartes)

Egy olyan iskolában, amelyet puszta kegyetlenkedéssel

és erőszakkal igazgatnak, nem sokat lehet tanulni...

(Charles Dickens)

Az állandó gyakorlás hiánya elsenyveszti a szerveket.

A heves gyakorlás erősíti és túlzásba viszi őket.

(Diderot)

Rosszat mondanak rólam?

Ó, ha úgy ismernének engem, mint én ismerem magamat!

(Diderot)

A valóban feslett, romlott lelkű nő mindig maga mellé állítja az embert,

mert még legalávalóbb cselekedetei közepette is gondosan vigyáz a látszatra,

az illendőségre és ért hozzá, hogy megőrizze fölényét, sőt mindenkitől tiszteletet követeljen.

(Dosztojevszkij)