Bonifacio az a város,

amit az útikönyvek úgy emlegetnek,

hogy "nem szabad kihagyni!"

Aki járt már Korzika legdélebben fekvő,

egyben talán legszebb természeti adottságokkal bíró településén,

az mindig emlékezni fog a sziget legkülönlegesebb,

és a Világörökség részét képező sziklavárosára.

 

60 méter magasan a tenger fölött, egy fehér mészkősziklán ül a város,

1,5 km hosszú sziget a szigeten, szabálytalan, szorosan egymást támasztó,

magas házaival, melyekből az erőteljes hullámverésnek

és a mészkő mállékonyságának köszönhetően

50 évente le-leszakad a tengerbe egy-egy házikó...

 

A város tengerre néző oldalát

egy kb. egyórás hajókirándulás keretében csodálhatjuk meg,

majd az éttermek, kávézók, butikok sora mellett elhaladva

a kikötőből a felső városba sétálunk.

A meredek lépcsőkön fölkapaszkodva, az óriási erődkapun áthaladva

érünk be a meredek, girbegurba utcácskákhoz,

ahonnan lélegzetelállító panoráma nyílik

egyik oldalon a kikötőre és az öbölre,

a másikon a nyílt tengerre az elmagányosodott

Homokszem mészkőtömbbel (Grain de Sable), szemben Szardíniával.

 

Homokszem kőszikla (Grain de Sable)

 

Egyedülálló a félsziget végében lévő,

  tengerésztemető - valóságos kis nekropolisz,

házmagasságú sírkápolnákkal, virágos főutcával.

Innen leereszkedhetünk Aragon király 187 lépcsőjén -

melyet egyetlen éjszaka vágtak a sziklába - a tengerig.

 

Az örökké nyüzsgő, fjordszerű kikötőből folyamatosan indulnak kirándulóhajók

a sziklafal alá, a tengeri barlangokhoz (Grottes marines),

illetve a közeli lakatlan Lavezzi-szigetekhez.

A kb. egyórás hajóúton megmutatják többek közt

a Napóleon kalapjára emlékeztető Szent Antal-barlangot,

látjuk a "Korzikai kormánylapát" sziklát,

a 60-90 méter magas mészkőpartot, az Aragon-lépcsőt,

a Homokszem kősziklát, végül pedig a nápolyi Kék-barlang korzikai párját,

a Sdragonato-barlangot (Grotto di Sdragonato).

 

 

Az ír sziget egyik leghíresebb természeti látnivalója

nevét azokról a különleges, hatszög alakú bazaltsziklákról kapta,

melyekből több, mint 40.000 található itt.

A Moher sziklák mellett található Óriások ösvénye

szerepel az Unesco Világörökség listáján is.

 

Az Óriások ösvénye (Giant's Causeway)

egy vulkáni tevékenység eredményeként létrejött,

körülbelül 40 000 bazaltoszlopból álló terület Észak-Írországban,

Antrim megye atlanti partjainál, Bushmills várostól 3 kilométerre északra.

1986-ban az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.

Az egymáshoz szorosan illeszkedő oszlopok többsége hatszögletű,

de vannak 4, 5, 7 és 8 szögűek is.

A legmagasabbak kb. 12 méteresek,

de a megszilárdult láva vastagsága helyenként a 28 métert is eléri. 

 

 

A legenda szerint egykor az ír óriás, Finn MacCool (Fionn mac Cumhaill)

utat épített magának tengerparti, antrimi otthonától

az atlanti vizeken át esküdt ellensége,

a skót Finn Gall Hebridákon fekvő erődjéig.

Százával szedte össze a hosszú kőcölöpöket,

sorjában leverte őket a tengerfenékbe, aztán hazatért,

hogy kipihenje magát, mielőtt támadásra indul Finn Gall ellen.

De a ravasz skót óriás megelőzte,

maga ment át szigetéről, Staffáról Írországba.

MacCool feleségének azonban sikerült elhitetnie vele,

hogy az alvó óriás csak a kisfia.

Finn Gall megrettent, mekkora lehet akkor az apa...?

Ezért aztán ijedtében elmenekült.

Amikor kiért a tengerre, felszaggatta maga mögött az utat,

hogy senki se járhasson többé rajta... 

 

A területet 1692-ben fedezte fel Derry egyik püspöke,

de csak egy évvel később került a világ tudomására egy újságcikk nyomán.

Az itt található közetek, sziklák közül néhány -

az évmilliók időjárási viszontagságainak kitéve -

úgy formálódott, mintha emberkéz (vagy óriás) alkotta volna őket.

Ilyenek például Az óriás csizmája, az Orgona, az Óriás szeme,

a Pásztorlépcső, az Óriások hárfája vagy a Kéménysor.

 

 

Az impozáns Hochosterwitz várkastély Karintia egyik jelképe,

14 nagyméretű kapuépületből áll.

Ezek ügyes elhelyezés miatt a vár bevehetetlen volt,

mert a támadónak egyesével kellett volna bevennie a kapukat,

miközben minden oldalról támadásnak volt kitéve.

Az ausztriai Sankt Georgen am Längsee községben található várkastély

áprilistól októberig, belépti díj ellenében látogatható.

 

A hochosterwitzi várkastély, amely nevét a szlovén Ostrovica,

azaz éles szóból kapta, Ausztriában,

a mai Sankt Georgen am Längsee község területén található,

Karintia egyik jelképe.

A vár egy 175 méter magas dolomitsziklán áll

Sankt Veit an der Glantól keletre, a Magdalensberg északi vonulata mögött.

 

A sziklakúp első említése 860-ból maradt fenn Astarwizza (= éles hegy) néven.

A vár a 12. század közepéig a salzburgi érsekség birtoka,

majd 1478-ig hűbérbirtokként von Osterwitz pohárnok kezében volt.

A salzburgi érsek 1509-ben kezdte el a vár átépítését.

1541-ben a várat Georg von Khevenhüllernek zálogosították el,

aki 1571-ben meg is vásárolta.

Khevenhüller 1586-ig kiépíttette a várat a ma látható formájában,

és az építmény azóta megszakítás nélkül a Khevenhüller család tulajdona. 

 

 

Jellegzetesek és műszaki szempontból érdekesek

a várba vezető sziklába vájt, kanyargós út erődítései

a 14 nagyméretű kapuépülettel.

Az út közepesen emelkedve mély szakadékokon ível át,

esetenként kifaragott sziklafalak mellett halad vagy térré szélesedik ki,

mígnem eléri a vár főépületét.

A Narrensteig, azaz bolondösvény

az éles, sziklás nyugati részen halad, kikerülve a főút kapuit.

 

Egy 1388-ból származó híradás szerint

a vár eredetileg egy négyzetes toronyból

, a hozzá csatlakozó lakóépületekből

és a kis várkápolnából állt, amelyet tetőpárkányos,

lőrésekkel ellátott falak védtek.

Az építmény magja azaz a felső vár, önálló védmű,

amelynek részben vörös homokkőből, részben zöldpalából épült,

fehér mészkővel és márvánnyal díszített kapui

a manierista építészet figyelemreméltó darabjai.

A vár véderejét a bejáratokat védő kapuk határozták meg.

Az ügyes elhelyezés miatt a vár bevehetetlen volt,

mert a támadónak egyesével kellett volna bevennie a kapukat,

miközben minden oldalról támadásnak volt kitéve.

 

 

1. Fähnrichtor (Zászlóskapu), 1575

A kaput két életnagyságúnál nagyobb zászlólengető lovag díszíti,

ezekről kapta a nevét.

A zászlók színe fekete-sárga (a Khevenhüller család színei)

és vörös-fehér (az ország színei).

A zárókő szerint a kapu építését 1580-ban fejezték be.

 

2. Wächtertor (Őrök kapuja), 1577

Az Őrök kapujához keskeny sziklaösvény vezet a Zászlóskaputól.

Baloldalt a hatalmas sziklafalhoz van illesztve, j

jobbra szakadék tátong.

A kapu kettős erkélye résekkel van ellátva,

ami alkalmassá teszi a védekezésre.

Ostrom esetén az ablakokat vasalt szekrényekkel zárták el.

A kapu belsejéből lépcső vezet egy kis sziklaplatóra,

ahonnan köveket lehetett hajítani a támadókra.

 A kapu 1577-ben készült el.

 

 

3. Nautor (Gályakapu), 1578

A kaput azért nevezték el így, mert az alaprajza hajóorrhoz hasonló.

A kapuhoz vezető út igen keskeny

és szándékosan halad szorosan a sziklák mellett,

hogy a feltételezett támadók nehezen tudják megrohamozni a kaput.

 

4. Engelstor (Angyalkapu), 1577

A tekintélyes építményt elöl és hátul mély szakadék,

a hegy oldaláról egy meredek sziklafal védi.

 

A portál vörös homokkőből készült.

 

5. Löwentor (Oroszlánkapu), 1577

Az ötödik kapu az egykor a vasalt

ajtószárnyakra festett oroszlánokról kapta a nevét.

A zárókövön egy kereszt rajzolódik ki,

felette egy Jézust ábrázoló márvány dombormű.

 

 

 

6. Manntor (Férifkapu), 1578

A hatodik kapu különleges : a rövid, dongaboltozatos átjáró bejárata nincs elzárva

és csak a hátsó részén van egy kapu,

amelyet azonban csak az ostromlókkal szembeni irányban lehetett kinyitni.

Magát az átjáró helyiséget két oldalról lőréseken át

illetve a tetőről beöntőnyíláson át lehetett védeni.

A kapun egy feliratos kő az 1578-as évszámot viseli.

 

7. Khevenhüllertor (Khevenhüller-kapu), 1582

A hetedik kapu a legpompásabb az összes kapu között.

A köríves kaput egy zöldpalából készült rusztikus keret övezi.

Felette az oroszlánfővel és a Khevenhüller-címerrel díszített zárókő,

illetve egy fülkében a vár építtetőjének márvány domborműve található

teljes fegyverzetben de sisak nélkül

 

8. Landschaftstor, 1570

A vörös homokkőből készült kapu egy sziklameredély fölé épült.

A kapun belül a felvonóhídhoz egy forgó központi tengely csatlakozik

. Ez azt jelentette, hogy az esetleges ostromló

hirtelen egy szakadék előtt találta magát és csak a bezárt felvonóhidat látta.

 

 

 

9. Reisertor

A kilencedik kapun egy feliratos kő látható,

rajta szárnyas homokórával és mérleggel.

 

10. Waffentor (Fegyverkapu)

A masszív köríves kapu felett

Károly főherceget ábrázoló dombormű található.

 

11. Mauertor (Kőműveskapu), 1575

A kapu falai kloritpalából készültek.

 

12. Brückentor (Hídkapu)

A kapu felső szintjén találhatók a felvonóhíd láncai.

 

13. Kirchentor (Templomkapu), 1579

A kapunál ágazik el az út a vártemplom felé,

 az egész lakosság rendelkezésére állt.

Érdekes az Itáliából származó portál,

amelynek a felső részén a tizenkét apostol és Krisztus mellképe áll.

A templom barokk főoltárán a templom egyik védőszentje,

Szent Nepomuk képe található.

A Khevenhüller hercegek családi sírja 1607 óta van a templomban,

 

 

A templomkapu az őrség bástyájához csatlakozik.

 

 

14. Kulmertor (Kulmer-kapu), 1575

Az utolsó kapu, amely 1575-ben épült, a Kulmer családról kapta a nevét,

akik hosszú idő óta a látták el a vár felügyeletét.

A kapu előtt egy híd ível át a mély árkon.

A hosszúkás, boltíves építményen belül az út 90 fokos fordulatot vesz

és a tényleges vár előtt hosszan elnyúló elővárhoz vezet.

A rusztikus portál vörös homokkőből készült.

 

 

 

Forrás: vaskapu.hu