Lonicera caerulea kamtschatica.

Sajnos, a környékünkre jellemző zord telek nagyon behatárolják azt,

hogy milyen növényeket nevelhetünk, mit ültethetünk kertünkbe.

Ha még csak néhány napig is tart a szinte szibériai hideg,

ez éppen elég ahhoz, hogy nemcsak az egzotikusnak számító,

vagy mediterrán származású növényeket pusztítsa el,

de még a népszerűbb és elterjedtebb díszcserjékben,

gyümölcsfákban is komoly károkat okozzon.

Így hát nemcsak anyagi vagy elvi oka van annak,

hogy nem ültethetünk a kertünkbe minden, éppen divatos,

népszerű és újdonságnak számító növényt.

A bogyós gyümölcsökre jellemző, hogy nagyon levesek,

vékony a gyümölcsök héja, így frissen tárolni csak rövid ideig,

szállítani csak komolyabb odafigyeléssel lehet.

Éppen ezért az utóbbi évtizedekben egyre többen próbálkoznak

bogyós gyümölcsök termesztésével a kiskertben,

hogy desszerthez és azonnali fogyasztáshoz

mindig frisset lehessen szüretelni.

Így a kereslet is megnőtt az új fajok és fajták iránt, a ribizli,

egres, málna és szeder mellett a kamcsatkai mézbogyó is

megjelent a külföldi kertészeti árudákban,

és a kertekben is kezdett elterjedni.

Tehát ez a növény is egyrészt divatos,

másrészt Európában újdonságnak számító cserje.

Vele viszont már sokkal bátrabban próbálkozhatunk,

mint más divatnövényekkel.

Amint azt a neve is sejteti, olyan helyről származik,

ahol a téli hidegek nagyon kemények,

a tavasz csak későn köszönt be, és a nyár rövid.

A kamcsatkai mézbogyó közeli rokonságban áll

a búbos lonccal, mely virágzása idején,

késő estéken egész illatfelhőket áraszt,

de a csíki teleket nem tűri.

Így ha valakit eddig bosszantott, hogy hideg klímánk miatt

nem lehet illatos lonc az udvarán,

akkor most részben kárpótolhatja magát azzal,

ha ültet néhány ilyen, kevésbé illatos,

de annál ízletesebb gyümölcsű loncfélét.

Lévén, hogy egy olyan haszonnövényről van szó,

amely az enyhén savas talajon érzi jól magát,

és akár a mínusz 40 Celsius-fokot is túléli,

érdemes a mi klimatikus viszonyaink mellett nevelni.

Hosszúkás, kék színű, édes, mézillatú gyümölcse

nyár elején érik, megelőzve a többi bogyós gyümölcsöt.

A bogyókat fogyaszthatjuk frissen, és elkészíthetjük befőttnek,

esetleg aszalhatjuk későbbi fogyasztásra,

vagy felhasználhatjuk sütemények, fagylaltok ízesítésére is.

Japánban egyik fajtája annyira népszerű,

hogy még fagylaltot is készítenek belőle.

Táplálkozási értékét magas antioxidáns- és vitamintartalma adja.

Mivel betegségei és kártevői nincsenek,

talajjal és ápolással szemben nem igényes,

termesztése egyszerűnek mondható.

A kertben egy félárnyékos, nedves helyet válasszunk neki,

itt megfelelően fogja érezni magát,

és a kifejlett másfél méter magas bokor

mint dísznövény is érvényesülhet

a más növények által nem kedvelt helyen.

Nem önbeporzó növény, ezért a jó termés érdekében ajánlott

legalább három tövet ültetni.

Ehető gyümölcse sok C- és sok B-vitamint,

valamint antioxidánst (antociánt) tartalmaz