1. Mindig a jó győz

Egy igazi mese megnézése után néha még ma is azt érezhetjük, hogy a dolgok a helyükön vannak. A jók elnyerik a királyságot vagy a felét, a rosszaknak pedig levágják a fejét, börtönbe kerülnek vagy kővé válnak. Ha tiszta a lelkiismeretünk, akkor ez pont nekünk való.

2. Menők lehetünk
Saját és mások gyerekeinek az elismerését is kivívhatjuk, ha képben vagyunk, hogy miért is olyan jófej az aktuálisan legdivatosabb mesehős, pláne, ha mi is tudunk rajongani érte, és hát miért ne tudnánk, hiszen pont erre találták ki őket.

3. Nem kell gondolkodni
A gyerekfilmek többnyire egyszerűek, a karakterek eltúlzottak, és ezért gyorsan és egyszerűen megtudjuk az úgynevezett igazságot, vagyis a végkifejletet. Nem úgy, mint a filmeknél, ahol néha sejtelmes a végkifejlet.

4. Végre megértjük
Ha olyan filmet nézünk, amit gyerekkorunkban már láttunk, nemegyszer ér minket az a felismerés, hogy voltaképpen eredetileg szinte semmit nem értettünk a történetből, és a szereplők legjobb mondatainak is inkább csak a csengését szerettük, most viszont a gyerekkori élményt integrálhatjuk az újba.

5. Irreális világ
A magyar népmesékben a királylányoknak mindig csillag van a nemi szervei helyén; van, akinek három szeme van vagy nyolc lába, és ez egy idő után természetesnek tűnik, ha elég sok mesét nézünk, így legalább nem leszünk földhözragadtak.

6. Dalolnak
A mesékben teljesen normális, hogy időről időre teljesen bugyuta dalok csendülnek fel, és senki nem kérdőjelezi meg ezeknek a létjogosultságát.

7. Szabad rajta sírni
Ha az Isaurán sírunk, nem biztos, hogy életünk párja értékelni fogja, de ha a Vuk miatt nyúlunk a zsepiért, az majdhogynem aranyosnak minősül. Sőt, talán néhányan közülünk azt sem bánja, ha egy férfi érzékenyül el rajta.

8. Emlékek
Ha gyerekkori kedvenc mesénket felütjük a könyvben, és meglátjuk az akkori kedvenc képünket, akkor ugyan már egy kicsit másképp néz ki, de ha nagyon koncentrálunk, még elő tudjuk halászni azt az érzést, amit akkor éltünk át; és ez vonatkozik a filmekre is, csak ott nem lehet fenntartani az élményt.

9. Klubtagok leszünk
Ha azokat a meséket nézzük, amik gyerekkorunkban népszerűek voltak, azonnal titkos klub tagjaivá válunk.

10. Memoriter
Bármilyen más filmnek tudjuk kívülről a szövegét, az ultrakínos, de ha mondjuk a Macskafogóból idézünk, akkor mindenki lehasal tőlünk, hogy milyen szellemesek vagyunk. Ezért aztán vannak közöttünk olyanok, akik egy egész estén keresztül tudják a beszélgetéseikbe adaptálni ezeket a vicces mondatokat.

11. Mert jó dolog
Ha valakinek egész életében az a munkája, hogy rajzfilmeket csinál, mint például Walt Disney-nek, akkor mi is megtehetjük, hogy legalább nézzük őket. Minél többet, mert még ha nem is mindegyikben van heppiend, akkor is mindig nyugtatóan hatnak a lelkünkre.

Lázár Ervin

Amiért szeretjük:A szökevény szeplők iskolai olvasása után mindenki szeplős akart lenni az osztályban. Dömdödöm pedig minden kétséget kizáróan a legbölcsebb mesehős. A humor és az irónia keserédessé teszi Lázár Ervin mesevilágát, mely nemcsak egyedi, de mesterien felépített is.

Amiért unalmas: Unalmas? Rongyosra olvassuk!

Janikovszky Éva

Amiért szeretjük: Janikovszky Éva feszes, jól megírt szövegei, valamint az azoktól szinte elválaszthatatlan Réber László illusztrációk üdítően hatnak a sok locsogós, túlcsicsázott gyerekkönyv mellett. Igazi klasszikus.

Amiért unalmas: Az Örülj, hogy fiú! és az Örülj, hogy lány! a legmodorosabb, legközhelyesebb ajándékkönyvek közé küzdötték fel (vagy inkább le) magukat. A magyar olvasóközönség körében hangosan sztárolt Janikovszky legidegesítőbb jellemzője, hogy a gyerekeknek szánt könyveiben örökké és erőltetetten kikacsint a felnőttekre.

Dargay Attila

Amiért szeretjük: Munkássága nemcsak megkerülhetetlen, de felejthetetlen is, szinte minden magyar animációs filmet, amit ismerünk és szeretünk, ő készített. A Vuk vagy éppen a Szaffi a mi Walt Disney-nk, sorozatain (például a Pom Pom vagy A nagy ho-ho-ho-horgász) több generáció nőtt fel és nevelkedik most is. Igazi zseni, akire a magyar mese és filmgyártás örökre büszke lehet.

Amiért unalmas: Egyre fásultabban várjuk, hogy a Dargay-klasszikusok után mikor fog végre újjáéledni a magyar animációs film. Továbbá rossz látni, hogy tehetségtelen kóklerek elpazarolják az örökségét (lásd például A kis Vuk). Dargay viszont mindig is megunhatatlan marad.

Bálint Ágnes

Amiért szeretjük: Bálint Ágnessel kezdődött a magyar gyerektelevíziózás, műsorai pedig még ma is sokak kedvencei. A Futrinka utca lakói, Mazsola, Kukori és Kotkoda, vagy éppen Frakk születésük óta nem mentek ki a divatból, a legtöbb felnőtt úgy gondol rájuk, mint a tévés mesék békés aranykorára, amikor még a mesék nem voltak erőszakosak, és nem tört a gyerekek romlatlanságára a gonosz Cartoon Network.

Amiért unalmas: A könyvek, a televíziós és színházi bábjátékok után megérkeztek a Bálint Ágnes-hangosmesekönyvek, a puzzle-ök, a társasjátékok, a Mazsola- vagy Frakk-plüssök - ennyi talán még Bálint Ágnesből is sok.

Bartos Erika

Amiért szeretjük: Az építészből örök amatőr meseíróvá és illusztrátorrá avanzsáló Bartos Erika könyvei a maguk egyszerűségében kétségkívül hordoznak valamilyen bájt. Kellő történeti távolból visszatekintve pedig a Bartos Erika-sikersztori minden bizonnyal a könyvpiac és könyvmarketing egyik legendájává fog válni.

Amiért unalmas: Címszavakban: monotonitás, gondolkodást nem igénylő nyelvi és vizuális minimalizmus, futószalagon gyártott folytatások, tolakodó marketing.

Berg Judit

Amiért szeretjük: Berg Judit meseírói tehetségét nem lehet elvitatni: párhuzamosan több sorozatot is ír, melyek hasonlóan színvonalas, nyelvi minőségükben is megbízható mesék.

Amiért unalmas: Az állandóság azonban vissza is üthet. Több tucat kötet után egyre nehezebb újat mutatni. A folyamatosan megjelenő újabb és újabb köteteket rezignáltan tudomásul vesszük, a gyerek kedvenc sorozatának friss köteteit pedig automatikusan visszük haza, hogy minden különösebb meglepetés nélkül a már jól megszokott Berg Juditot tovább (vagy inkább újra és újra) mesélhessük.

Benedek Elek és a magyar népmesék

Amiért szeretjük: A magyar népmeséket legtöbben Benedek Elek gyűjtése nyomán ismerjük. Munkásságát - akárcsak a népdalgyűjtő Kodály Zoltánét - töretlen megbecsülés övezi, a népmesékre pedig, akár rajzfilmsorozatról, akár könyvekről van szó, nosztalgiával gondolunk. A népi hagyományok átörökítését segítő történetek ráadásul izgalmas akciókkal, véres tragédiákkal, túlvilági démonokkal zsúfoltak. A magyar népmesék gyerekszemmel az általános emberi értékek diadaláról szólnak, az idősebbek akár horrornovellákként is olvashatják őket. A rajzfilmekben pedig hihetetlen abszurd báj rejtőzik.

Amiért unalmas: Bár valóban gazdag népmesegyűjteményünk van, a történetek felépítése elég monoton. Aki ismer párat, az tulajdonképpen ismerheti mindet: három királylány, legkisebb szegénylegény. A felkapottobb mesékkel farsangokon, óvodai-iskolai előadásokon, színházban, bábszínházban, tévében és diafilmeken is találkozhatunk. Sok gyereket már nehezen kötnek le az ismerős szerkezetű, régies stílusú és népies életmódról szóló mesék. Pedig a kevésbé favorizáltak között bőven akad izgalmasabb történet, csak ritkán vesszük a fáradságot, hogy megismerjük azokat. Érdemes turkálni Benedek Elek mesegyűjteményeiben (amelyek szerencsére interneten is elérhetők).