November 1-je mindenszentek ünnepe,

november 2. pedig halottak napja a keresztény világban. 

A 4. században mindenszentek ünnepét

a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg,

és az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja.

A kezdetben az összes keresztény vértanúra,

később "minden tökéletes igazra" emlékező ünnep

a 8. században tevődött át november 1-jére,

egy kelta ünnep időpontjára.

Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével

már hivatalosan is elismerte az új ünnepet,

így ettől kezdve a mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett.

Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik

és virággal díszítik a sírokat,

amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért.

A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi,

a katolikus egyház szertartása szerint a "temetők nagy keresztjénél"

ma is elimádkozzák a Mindenszentek Litániáját,

és megáldják az új síremlékeket.

Magyarország egyes vidékein harangoztattak a család halottaiért,

máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek.

Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból,

így a családi lakomán nekik is terítettek,

és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban.

  Mindenszentek Magyarországon 2000 óta, ötven év után ismét munkaszüneti nap.

A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik

az angolszász eredetű halloween is,

ennek elnevezése az angol All Hallows Eve kifejezésből származik,

ami magyarul annyit tesz: mindenszentek éjszakája.

Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája.

A november 2-i halottak napja jóval későbbi eredetű:

Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapul

a Cluny apátság alá tartozó minden bencésházban.

Hamarosan a bencés renden kívül is megülték,

és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette.

A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés,

az értük való közbenjárás a purgatórium katolikus hittételén alapul.

Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el,

de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön,

Isten színe előtt meg kell tisztulniuk.

Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak,

hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával,

vezekléssel, szentmisével.

A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak.

E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére.

A szokáshoz kapcsolódó némely népi hiedelem szerint

ennek az a célja, hogy a világosban

a "véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszataláljanak a maguk sírjába,

ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket.

Azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat,

hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben,

a bukovinai magyarok még ennivalót is vittek a temetőbe.

Aki ezeken a napokon nem tud kimenni a temetőbe,

az otthon gyújt gyertyát.

Horváth Piroska

Angyalhinta

Susognak a szélben pillekönnyű szárnyak,
lelkek bolyonganak megnyugvásra várnak.
Könnycseppek gördülnek tompa gyertyafényben,
lassan csonkig égnek, fagyos, hideg éjben.

Emlékek varázsa melegíti lelked,
hiánya fájdalmas - szíved belereszket.
Bárcsak érinthetnéd, ugyanúgy, mint régen.
Mosoly ül ajkán egy márványozott képen.

Lassú lépteidre ázott avar tapadt,
ólomsúly szíved sír, gyenge bordád alatt.
Csak egy pillanatra, bárcsak itt lehetne,
átölelne, mint rég, és ugyanúgy szeretne!

Legördül egy könnycsepp végigszántja lelked,
ősi szeretet húz magára egy leplet.
Simogatja arcod tiszta, lágy fuvallat,
gyengéden suttog egy isteni sugallat.

Angyalhintán lebeg habkönnyű selyemben,
rezzenésed várja - itt most a jelenben.
Megérinti szíved mécses tiszta fényén,
átölel, becézget, angyali az élmény.

Öleld át te is őt, s hagyd, hogy tovább menjen,
várják fényes kapuk odafent a mennyben.
Angyalhintán szórja édeni csókjait,
ő napjukon küldjed át földi csókjaid.