Kinn a kertben Napraforgó álldogál,

A tündöklő Napraforgó mosolyog,

Csodálja a pergő-forgó,

Az a barnásan aranyló,

A Fényt sugárzó Napot.

Napocskának meleg fényét követi,

Olyan nagyon nyújtózkodik,

Egyre jobban kapaszkodik,

  Tányérját feléveti.
 

Szép arcával a Fény felé integet,

Ahogy ő csak Fényben élhet,

Pont úgy kell az Embereknek

Az éltető Szeretet.

Napraforgó!

Mutasd fényes koronád!

Mindig mosolyogjál nekünk,

Tágra nyissad ki a szemünk,

Nevessen Ránk a Világ!

Kassai Csilla

Presser Gábor :  Napraforgó  (dalszöveg)

- Napraforgó, napraforgó, napraforgó, szép leány!
Az álomból már nyisd fel két szemed!


- Ébredek már, ébredek már, ébredek már, szép napom,
csak még egy kicsit fázom nélküled.


- Melegítlek sugarammal, feloldozlak szavammal,
há rámemelnéd szép tekinteted.


- Követnélek, amíg élek, amíg nézlek, szép napom,
mert kell valaki, aki így szeret!


- Napraforgó, napraforgó, napraforgó, szép leány!
A szél hozza hozzám a sóhajod.

- Sose hagyj el, sose hagyj el, sose hagy el, szép napom,
mert én csak egy szál kis virág vagyok.

- Ha a reggel újra felkel, látjuk egymást, csak ne félj!
Ha fáj, hogy az álom majd elrabol.

- Fejecskémet földre hajtom, sugaradban elégek.
Ó, nézd, nincs erőm többé nézni rád!
Ó, nézd, nincs erőm többé nézni rád!

Ó, nézd, nincs erőm többé nézni rád, nézni rád!
 

 Waldinger Ágnes: Napraforgó

Napraforgó, napraforgó,
Milyen szép vagy, mily ragyogó.
Ragyogsz, mint a nap,
Középen a sok-sok mag.
Madaraknak adsz eledelt,
A zsákom már majdnem megtelt.

Hazaviszem én a zsákom,
Télire azt mind elrakom.
Jönnek majd a kis madarak,
Napraforgót tőlem kapnak.
Nem halnak így soha éhen,
Ez lesz ételük a télen.

Veress Miklós: Csalogató

Napraforgó,
aranytál!
Egész nyáron ragyogtál.
Ragyogtál,
forogtál:
mezők szépe te voltál.

Napraforgó,
megértél!
Pergess magot,
itt a tél.
Mag, mag, bújj elő,
Vár a rigó,
vár a cinke,
vár a madáretető.