Napraforgók

Kinn a kertben Napraforgó álldogál,
Napillatú bársonyszirmán,
Meleg barna koronáján
Szőke Napfény táncikál.
A tündöklő Napraforgó mosolyog,
Csodálja a pergő-forgó,
Az a barnásan aranyló,
A Fényt sugárzó Napot.
Napocskának meleg fényét követi,
Olyan nagyon nyújtózkodik,
Egyre jobban kapaszkodik,
Tányérját feléveti.
Szép arcával a Fény felé integet,
Ahogy ő csak Fényben élhet,
Pont úgy kell az Embereknek
Az éltető Szeretet.
Napraforgó!
Mutasd fényes koronád!
Mindig mosolyogjál nekünk,
Tágra nyissad ki a szemünk,
Nevessen Ránk a Világ!
Kassai Csilla

Napraforgó, te szép virág,
sugarát a nap szórja rád.
Te vagy neki leghálásabb,
mert a napfény leghőbb vágyad.
Sárga arcod sosem komoly,
ha nap süt rá, csupa mosoly.
De ha útján tovább állna,
te még vágysz a boldogságra.
Felé fordítod az orcád,
nem vesztheti fénylő voltát.
Ragyog a te arany hajad,
levélhangon suttog szavad.
Amikor kis szellő lebben
nincs virág, mely szólna szebben.
Fényes arccal dicső imát,
napfényt nincs, mi jobban imád.
Mikor jönnek bús fellegek
nem ragyog szép orcád neked.
Árnyak fedik, sápadt, komor,
leolvad a csodás mosoly.
Földre tekint a szép fejed,
arany hajad fakó neked.
Vággyal teli sóhaj fakad
zöld kebledből: "Süssön a nap!"
Kibukkan a felhők mögül,
a tüzes nap - Boldog, örül,
feléled a napraforgó,
sárga arca mily mosolygó!
Szuhanics Albert


napraforgó szomorúsága,
s mint ki termett szomorúságra,
szólani szórt igét,
úgy szólom szét, marokra fogva,
fémes búzám - kit sziklafokra,
kit bölcsen termő talajokra -
talán a sors kivéd.
Mint ki termett szomorúságra,
egyedül vagyok, mint a sárga
napraforgó szomorúsága -
talán a sors kivéd.
Igéim - vérem szólva szórtam,
nem kérdeztek csak válaszoltam,
ügyetlen én (mindig ki voltam),
mint olyan, aki vét.
Egyedül vagyok, én, a napra
törő virág, mind magasabbra,
bánatom féloldalra csapva,
akár a sárga sziromsapka,
s ha majd e földi lét
kivet magából, hogy kiköpve -
kóricáljanak mindörökre
- mert visszatérés nincs a rögre -
hagyván halott igét.


Tudtad-e a napraforgóról?
- A világ legmagasabb napraforgója címet egy 7,76 m-es példány érdemelte ki Hollandiában, 1986-ban.
- A németországi rekordot 2003-ban jegyezték fel, és ennek magassága 6,25 m volt. (Összehasonlításként: a legtöbb óriás termetű fajta normál körülmények között „csak" 2...3 m magasra nő.)
- A legkisebb napraforgó mindössze 5,6 cm-es.
- A legtöbb virágot - 97 darabot - Belgiumban számolták meg egy tő napraforgón.
- Az egyéves napraforgó (Helianthus annuus) a világ legnagyobb fészkes virágzatú növénye, és a világ legnagyobb termetű egynyári növényei.
- Az óriás fajták virágtányérja akár 50 cm átmérőjű is lehet. Sőt, születtek már feljegyzések olyan monstrumokról is, amelyeknek akár az 1 m-es átmérőt is elérte a virága! A virágtányér átlagos mérete azonban mindössze 20...30 cm.
- A nagyvirágú napraforgóknak akár kétezer nyelves viráguk és húszezer csöves viráguk is lehet, és ennek megfelelő mennyiségű magot is nevelnek virágtányéronként.
- A napraforgó megköti a talajba került mérgező anyagokat, és vele együtt ezek is eltávolíthatók a területről.
- Még a radioaktívan szennyezet talajokon és vizekben is használták (például Csernobilban), ill. az ólomtartalmú talajokon, hogy megkösse a szennyeződéseket.
- Nincs még egy olyan élelmiszernövény, amely annyi vasat tartalmaz, mint a napraforgó.
- A mélyre hatoló karógyökereikkel a napraforgók nagyon jól lazítják az alsóbb talajrétegeket is (az olaj retekhez és a csillagfürthöz hasonlóan). A gyökereik akár 4 m mélyre is lejuthatnak.
- Régészeti leletek bizonyítják, hogy az ember már ötezer évvel ezelőtt is fogyasztotta a napraforgó magját.











