1. Az időszámítás alapelemei

    Mindenki tudja, hogy éveinket Jézus születésétől számítjuk,

éránk kezdete a Kr. u. 1. év. Sokan talán azzal is tisztában vannak,

hogy ebben nem egészen pontos időszámításunk,

hiszen a kutatások szerint Krisztus valószínűleg Kr. e. 7-ben született.

 Ám ezt azóta az egész világ átvette,

így a módosításra nincs lehetőség.

     Távolságát az időszalagon mennyiségileg kifejezzük.

Az idő mérését a történelem során mindig valamilyen periodikus jei. 

A keresztény éra tehát csak akkor lesz időszámítás is,

ha meghatározunk időegységeket is,

hogy jelezzék az eltelt időt az éra kezdetétől, Kr. u. 1-től.

    Az idő mérését általában csillagászati jelenségek

periodikus ismétlődéséhez kapcsolták a történelmi népek is,

és ez ma is így van.

Jellemző a Nap és Hold, ritkábban más égitestek (Jupiter,

Vénusz) látszólagos mozgása, valamint a Föld tengely körüli forgása.

Ezekből erednek az idősszámítás elemei és mértékegységei:

a nap, a hónap, az év és a hét.

  A kalendárium újévének mindig január elsején 0h-kor kell kezdődnie,

nem lehetnek tört napok a naptárban!

Így hát az időszámítás kénytelen kikerekíteni és a fennmaradó tört-egységeket,

és mikor összegyűlik belőlük elég, egész egységgé összeolvasztani.

A nap

    A nap volt az első természeti jelenség,

melyet az ember időmérésre kezdett használni.

A nap az az időtartam, amíg a Föld tengelye körül megfordul,

illetve ezen forgás következtében az állócsillagok látszólag megkerülik a Földet,

és ugyanarra a helyre érnek vissza - általában delelésükhöz,

azaz amikor a déli irány fele nézve azon az égi főkörön megy át a csillag,

mely a horizont dél-pontján, és a fejünk felett lévő ponton, a zeniten megy át.

Egy csillag két delelése között eltelő idő neve a csillagnap,

időtartama 23h 56m 4s.

Ám mi a nap hosszát a Nappal mérjük, hiszen annak mozgása feltűnőbb.

Ez a csillagászati idő.

A helyei idő: a nap járásához mért idő.

A zónaidő: az egységesített idő, 1 zóna 15 szélességi fok.

24 időzóna van, egy zónában azonos időt mérnek.

A mi napunk (szoláris nap), az az időtartam, mely a Nap két delelése között eltelik

.

A hónap

    A nap mellett a természeti népek szintén észrevették

a Hold fázisváltozásainak periodikus jellegét.

Azt az időtartamot, mely alatt a Hold egy földkörüli keringést elvégez,

holdhónapnak nevezzük.

. Napokban kifejezve ez 29,530589 nap, vagy 29 nap 12h 44m 2s,8.³

    A holdhónapok sem végződhetnek tört napokban,

így a gyakorlatban vagy 29, vagy 30 naposak.

    A mi naptárunk hónapjai eredetükben ugyan holdhónapok,

de ma már semmi közük a Hold járásához,

az év 12 egyenetlen, 28/29, 30 és 31 napos hónapra van felosztva.

Az év

    Az évszakok periodikus változása,

a termés időszaki visszatérése és a természet ciklikus változása az évnek,

mint nagyobb egységnek létére világít rá.

    A napév az az időtartam, ami alatt a Nap a Földet

az ekliptika mentén körbemenve látszólag megkerüli,

a valóságban pedig, amíg a Föld a Napot egyszer megkerüli.

Az ekliptika mentén az égen 12 csillagkép foglal helyet,

ezt zodiákusnak, vagy állatövnek is mondják,

mert általában állatokról elnevezett csillagképek ezek

. Ezekben a Nap nyugatról keletre évente egyszer látszólag körbejár.

Az ekliptika nem más, mint a Nap látszólagos pályája az égbolton,

azaz a Föld Nap körüli keringési síkjának az égbolttal alkotott metszete.

az ekliptika és ez a kivetített égi egyenlítő egymással 23? 27' szöget zárnak be,

a Föld tengelyferdesége miatt.

     A  tropikus év, hossza napban kifejezve

365,242199 nap, azaz 365 nap 5h 48m 46s.

    A naptárkészítés problémája a mi kultúránkat tekintve kettős:

egyrészt a tavaszi napéjegyenlőség napját meghatározott dátumon kell tartani -

ez jelenleg március 21 -

és garantálni kell, hogy március mindig tavasszal legyen.

E kettős cél együtt is megfogalmazható:

olyan naptárat kell konstruálni, mely átlagosan nagyon jól megközelíti

a valódi tropikus év 365,242199 napos hosszát!

A hét

    Nem tudni, hogy a hét történelmi,

vagy valamilyen csillagászati periódus emlékét őrzi.

Egyvalami biztos, a zsidó időmérésből

a keresztény kultúrába átjutva terjedt el az egész világon.

Hétfő        dies Lunae    =    a Hold napja

Kedd        dies Martis    =    a Mars napja

Szerda        dies Mercurii    =    a Merkúr napja

Csütörtök    dies Iovis    =    a Jupiter napja

Péntek        dies Veneris    =    a Vénusz napja

Szombat    dies Saturni    =    a Szaturnusz napja

Vasárnap    dies Solis    =    a Nap napja

    Érdemes megjegyezni, hogy a magyar nevek nem ezeket a mitológiai elemeket őrzik,

hanem általában szláv eredetűek, és a hétben elfoglalt helyre utalnak.

Hétfő        =    a hét feje (szlávban ponyégyélnyik, jelentése ua.)

Kedd        =    a kettedikből (szlávban vtornyik = második)

Szerda        =    szlávból, ahol a szreda közepet jelent

Csütörtök    =    szlávból, ahol a csétvjerg negyediket jelent

Péntek        =    szlávból, ahol a pjátnyicá ötödiket jelent

Szombat    =    a zsidó sabbatból, szlávban is

Vasárnap    =    vásár-nap, a szlávban voszkreszényje = feltámadás

2. Naptárunk kialakulása

    Jelenlegi naptárunk két nagy reform eredményeképp jött létre

, és közelítette meg minél jobban a tropikus év hosszát.

Az első lépést Julius Caesar naptárreformja jelentette,

mely modernné tette a Caesar korára az évszakok valódi rendjétől

már jelentős eltérést mutató római naptárat.

A második lépés XIII. Gergely pápa reformja volt,

amely a Julián-naptár hibáit korrigálta, ezt használjuk ma is.

A római naptár

    A Caesar korát megelőző római naptár

a legendás Numa Pompilius (Kr. e. 715 - 672) alkotása,

aki Róma második királya volt.

Őelőtte a római naptár 304 napos volt és 10 hónapból állt,

márciussal kezdve, decemberig.

Mivel ez nem felelt meg sem a hold-, sem a napévnek,

így Numa javított a naptáron: két új hónapot csatolt a naptárhoz,

januárt és februárt, így 355 napos évet nyert.

Ez még így is rövidebb volt a napévnél,

ezért minden második évben felváltva 23, vagy 22 napos szökőhónapot iktatott be.

Így nyert egy négyéves ciklust 355 + 378 + 355 + 377 = 1465 nappal.

Kiátlagolva négy évre ez 366,25 napot ad,

ami meg hosszabb a tropikus évnél kb. 1 nappal.

A szökőhónapot február végére iktatták be.

A szökőhónapok beiktatása a pontifexek kollégiumának feladata volt.

Nem elég, hogy Numa éve hosszabb volt a tropikus évnél,

és így újabb korrekciókra lett volna szükség,

a római papok önkényesen végezték el a szökőhónapok beiktatását,

érdekeik szerint.

Ez akkora eltolódáshoz vezetett, hogy Caesar korára már 90 nap volt az eltérés

a római év és a valódi napév között.

A Julián-naptár

    Julius Caesar reformját az alexandriai Sosigenes számításai alapján hajtotta végre.

A reform így egyiptomi mintát követett, kivéve azt a tényt,

hogy a napéjegyenlőség napja római módra maradt március 25-én.

A naptárat a következőképpen alakította ki:

90 nappal meghosszabbítatta a reformot megelőző Numa-féle évet,

és a következő évvel kezdve elrendelte, hogy szűnjön meg a szökőhónap,

az év 12 felváltva 31 és 30 napos hónapból álljon,

kivéve februárt, amely rendes évben csak 29, szökőévben pedig 30 napos volt.

. A rendes év 365, a szökőév 366 napos lett.

Minden negyedik évet szökőévvé tett,

amelyben február 24. után egy szökőnap következett,

minek következtében február 30 napos lett.

 Eszerint a Julián-év hosszabb a valódi évtől, csaknem pontosan 11m 14s-al.

Ez a hiba körülbelül 128 év alatt tesz ki egy napot,

  . Julius Caesar naptárát úgy alakíttatta ki Sosigenes egyiptomi csillagásszal,

hogy a napéjegyenlőség a római gyakorlat szerint március 25-ére essen.

Mivel ebben a korban a csillagászati mérések pontossága nagyjából egy nap volt,

így nem csoda, hogy ennyit tévedett is.

  Kr. u. 325-re, a niceai zsinat idejére nagyjából három nap volt az eltérés

a tropikus év és a Julián-év között.

Ebből következik, hogy a napéjegyenlőség időpontja már március 20-ára hátrált.

  A hiba halmozódott, egyre égetőbb szükség volt a valódi reformra.

A Gergely-naptár

    A hibákat tehát orvosolni kellett, erre szolgált XIII. Gergely naptárreformja,

melyet legfőképp Lilius készített el, és a pápa hirdette azt ki.

A reform az 1582-es évben lépett életbe, október 15-én.

A Julián-naptár szöktetési rendszeréből adódó hiba azt eredményezte,

hogy a zsinat által lerögzített március 21-ei napéjegyenlőség nem maradt 21-én,

hanem tovább hátrált, 1582-re már március 10-ére.

    Ennek az eltérésnek az orvoslására 1582 október 4-e után 15-ét írtak,

de csütörtök után péntek következett, a heti napok tehát folyamatosak maradtak.