Szabó István: Rímhajlító

1.
Sárga alma kérdezgeti a megérett meggyet:
"Hogy ilyen szép színem legyen, ugyan mit is szedjek?"
"Elárulom - így a kis meggy - mi kell pirulásra!
Minden reggel pirosító pici pirulácska!"

2.
Az ág végén sír a körte,
A könnyeit nyeli,
A kezében jó nagy bögre,
Borocskával teli.
Szegény feje május óta nem néz a tükörbe:
Szomorú, mert hasa-háta olyan nagyon görbe.

3.
A szeder, az egres, s málna, rettentően büszkék,
Mert száruk, mint a sündisznó, körös-körül tüskés.
Nem is tudott falatozni róluk Micimackó,
Csak két kesztyűs kertészlegény: Szabó Barni s Lackó!

4.
Borzasztó bú, barackbánat bántja a kis kajszit:
Elvesztette őszi bátyját, a borostás Bajszit.
De megörül, mert vidáman felé most egy kar int,
S felismeri baracktársát, a kopasz nektarint.

5.
Elutazott a dinnye,
S mit kapott emlékül.
Kobakjának tetején
Egy késsel szelt lék ül.

6.
Szól a szőlő:" Szia, Szöszi!
Hogy telik a nyári szünet?"
"Szemezgetek a furminttal,
Míg eljön a mádi szüret."

7.
Besztercei vendéglőben nagy a bonyodalom,
Jóllakott s most fizetne a vendégsokadalom.
De a kéklő szilva-pincér rácsap homlokára:
"Elfeledtem - mondja -, mi a szilvás gombóc ára!"

Simon Roland: Gyümölcsöskert

Meggyízű napkorong,
szépséget gyűjt,
virágzó lombot,
fénypalotába küld.

Cseresznye színű zápor,
a termésnek hízeleg,
tündér őrzi a lángot,
minden pillanat, egy üzenet.

Eper és málna,
bevallja a szerelmet,
vonul szorosan párban,
csillag-titkokra fülemüle felelget.

Barack illatú Hold,
háztető felett libben,
kavics kér egy szót,
s elmerül a vízben.