Az illúzió (vagy érzékcsalódás) egy pszichológiai jelenség,

amelynek során félreértelmezünk a valóságból érkező ingereket,

azaz az agyban az érzékszervek által közvetített információ felhasználásával

egy az objektív valóságtól eltérő reprezentáció keletkezik.

Illúziót bármelyik érzékszerv okozhat,

ezért vannak optikai csalódások, hallási, szaglási, tapintási illúziók,

valamint az időérzékkel és az egyensúly-érzékeléssel kapcsolatosak is.

Jellemző az illúziókra, hogy az emberek többségénél

ugyanazt a hatást, vagy nagyon hasonlót váltják ki.

Az illúzióknak rendhagyó észlelésének vizsgálata

gyakran tárgya a kísérleti pszichológiának, ezeken keresztül

az észlelés mindennapi jelenségeinek megértéséhez is közelebb kerülünk.

Sokszor a „trükk” ismerete sem képes eloszlatni az érzéki csalódást.

Az illúziók között a legszélesebb körben

az optikai csalódások ismertek (pareidolia),

ennek valószínűleg az az oka, hogy az érzékelésünkben

a látás a vezető érzékleti modalitás.

Az illúziók és a hallucinációk között az a különbség,

hogy a hallucinációk nem függnek a környezetből érkező ingerektől,

az egyes észlelők észleletei között nincs kapcsolat.

Köznapi értelemben az illúzió jelenthet bármilyen gondolatot,

ami a valóságtól elrugaszkodott.

Az érzéki csalódások hátterében különböző szintű agyi folyamatok állhatnak.

Vannak olyan illúziók, amelyek az agyi információfeldolgozás

alacsonyabb, biológiailag könnyebben megmagyarázható

szintjein történnek.

A kognitív illúziók nem az érzékelési rendszer felépítéséből adódnak,

hanem a világról megszerzett tudásunk, előfeltevéseink,

következtetéseink alakítják őket.

Ezek a befolyásoló tényezők, amelyek az illúziók esetében

félrevezetik az idegrendszert, alapvetően

az észlelés megkönnyítését célozzák.

Octavio Ocampo (született 1943. február 28-án  , Mexikó

 egy mexikói szürrealistás festő.

A tervezők családjában nőtt fel, és korai gyermekkorból művészetet tanult.

A művészeti iskolában az Ocampo papi mache számokat készített

az úszókra, oltárokra és díszekre, amelyeket a karneváli felvonulások

és más fesztiválok során használtak.

A középiskolában az Ocampo festményeket festett

az előkészítő iskola és a Celaya városháza számára.

Ruth Rivera, Diego Rivera művész és muralista lánya

és Maria Luisa Mendoza ösztönözte, hogy részt vegyenek

a Nemzeti Képzőművészeti Intézet Festészeti és Szobrászati ​​Iskolájában.

Octavio Ocampo tehetsége nem csak a festészetre

és a szobrászatra korlátozódik, hanem a színészi és a táncosokra is.

A San Francisco Művészeti Intézetében mindezeket

a tudományterületeket tanulmányozta,

és film- és színházi pályafutást folytatott.

1976-ban kizárólag festészetre és szobrászatra szentelte magát.

Octavio Ocampo Mexikó egyik legtermékenyebb művésze.

Az Ocampo többször is ismert a néha szörnyű,

néha emlékezetes festményeiről,

ahol a részletes képek összetetten szőttek,

hogy nagyobb képeket hozzanak létre -

az optikai csalódás elhalványul, és előrehalad,

amikor a darabokat tanulmányozza, észreveszi a részleteket,

Ez az, amit Octavio Ocampo „metamorf” stílusának tekint.