Még sosem szépültem Majálisnak napján,
pázsiton sem pihent szelíden két szemem,
nem tudtam az érzést, milyen anya karján,
ismeretlent vágytam, otthonom meglelem.

Először csapott meg lágyan, borzongással
orgona illata, mint párás lehelet,
nektárral felelnék, de nem tudok mással,
mély sóhajt venni és egy zöld levelet.

Forgatom kezemben a telizöld életet,
súgja neki szívem bocsánatkérését,
letépetten hervad, üdesége lehet,
a jövőnek készíti újra a vetését.

Májusi lágy szellő simogatja hajam,
pompája most meglep, gyönyör a szívemen,
megcsodálom fejét bóbitának hamar,
a gyom nekem éden, virágzik a réten.

Pásztázza nézésem a rengeteg csodát,
fülembe hatol az állatsereg hangja,
felettébb kedvelem e földi pagodát,
mely a szív húrjait szelíden mozgatja.

Csodálatos Május, hatalmad fenséges,
emlékszem örökké a nagy ajándékra,
mit ma adtál nekem, legyél hát szentséges,
kössünk szövetséget jövő hagyatékra!

H.Kohut Katalin

Orgonából vittünk csokrot,
Szeretetből fontunk fodrot,
Margarétát tűztünk hozzá,
Rigókórus dalt komponált.

Mentünk szépen háza felé,
Derűs napfény végigkísért.
Pillangó szállt át a kerten -
Könnyed röptét irigyeltem.

Megálltunk az udvar előtt -
(Gyerekkorunk újra eljött.)
Mily boldog is volt Ő akkor,
Mosolyogva nyitott ajtót...

Gondtalanul örült nekünk -
Körbefonta a két kezünk...
Mellénk ült a karosszékbe,
Békesség volt a lelkében...

Kávét öntött a csészénkbe,
Friss kalácsot tört melléje,
Pirospozsgás volt az arca,
S szeretetét nekünk adta...

Kövecses Anna

Hát bizony, a naptár szerint
ez április hava,
ám a szél még zord felhőket
terel ide-oda.
De a tavasz megérkezett,
biztosan tudom:
Házunk előtt a mandulafa
csupa fehér szirom!

Először még azt hittem:
tán hó hullott az éjjel,
de nem, a fa apró virágai
nyílnak szerteszéjjel.
Alatta, mint az ég kékje,
krókusz virágzik,
s mint apró, pici napocskák,
sárgállik a nárcisz.

Ám, mi nekem legközelebb
a szívemhez áll:
nyílnak már az illatozó
lila orgonák.

Tegnap még a bimbó rajtuk
alig-alig látszott,
s mára lásd,
az összes bokor
lila ruhát váltott.
Langymeleg, reggeli szellő
illatukat hordja,
akit ez megérint,
az már bizton tudja:
Eljött... megérkezett,
itt a tavasz újra!

Vargáné Éva

Májusban orgona nyílik,
zsenge-zöld színű a rét,
rebben a lányok szoknyája,
huncut szél kapkodja rég.

Szemedben napsugár villan,
ajkadon mosolyt fakaszt,
óhajok sóhaja árad,
hófehér fogad alatt.

Karjaink buja vágyindák,
ölelnek szoros íven,
összefonódni szép testünk,
hagyjuk hát, drága szívem!

Májusi csók, üde mámor,
vadrózsa illata hív,
kitör egy frissítő zápor,
hevesen dobog a szív...

Szuhanics Albert