Nincs még egy olyan kultúrnövény,

aminek ennyi fajtája lenne mint a szőlőnek.

Egyesek tízezerre,mások húszezerre teszik a fajták számát,

tény,hogy nagyon sok.

A szőlőt legalább hatezer éve ismeri az ember.

  Az eredetét a Kaszpi tenger környékére teszik,

örmény,grúz,azeri É-iráni területeken.

Az Apró bogyójú Ligeti szőlőt(vitis Silvertris) termesztik.

Már itt elkezdődött a szőlő nemesítése szelektálással,

több ezer éves válogatással.

Az így kapott szőlő nagyobb fürtű,és bogyójú lett.

Ebből jött létre a kerti szőlő(vitis vinifera).

Innen terjedt el a termékeny

Tigris és Eufrátesz folyók völgyébe Mezopotámiába

,az asszír és babilon birodalmakba.

A föníciaiak(ma Libanon) mint kereskedő nép által terjedt el

Palesztínába ,Egyiptomba.

De az egyiptomi uralkodók is keleti hadjáratuk során

hazavitték a szőlőt hazájukba ie. 2500-3000 körül.

A görögökhöz ie. 2000 körül került a szőlő. Innen terjedt tovább a római birodalomba.

A rómaiak először kevésbé foglalkoztak a szőlőműveléssel,

majd később intenzív szőlőtermesztésbe fogtak,

és az egyik legnépszerűbb növényük lett,főleg a bor miatt.

A rómaiak részletes szakirodalmat hagytak ránk a szőlőművelésről,

és a bor készítésről már kétezer évvel ezelőtt.

 Pannóniába,a mai Dunántúlra Aurelius Probus császár telepíttette be ,

aki nagy szőlőbarát volt(Kr. után276-282),

 De már a rómaiak megjelenése előtt is volt szőlő Pannóniában.

Az itt élő kelták is műveltek itt szőlőt.

A nyugatról hódító útra induló gallok(kelták) i. e. negyedik században

a Dunántúlon a Balaton-felvidéken már szőlőt műveltek.

Napjainkban már borászok, borszakértők segítenek

az érdeklődőknek a bor megértésében,

élvezetének kulturált megvalósításában.

Több mint 60 évvel ezelőtt ezt írta róla a bort igazán kedvelő Márai Sándor:

 „...a bornak nemcsak íze, illata és szesztartalma van,

hanem mindenek felett szelleme.

Mintha a nép, mely termeli és issza, átadna

lelke titkos tartalmából valamit a hazai bornak.

Benne a magyar legnemesebb tulajdonságai élnek:

keleti bölcsesség és nyugati műveltség.

Van valami Ázsia nyugalmából és Európa kíváncsiságából.

Ez a legszerencsésebb keverék borban és emberben."

A szőlő (Vitis) a szőlőfélék (Vitaceae) családjának egyik

sok fajt és azon belül sok alfajt magába foglaló nemzetsége.

Minden ide tartozó növény közös jellemzője,

hogy fás szárúak, terméseik fürtökben helyezkednek el

és levelük általában tenyeresen összetett.

Magyarország területén több mint ezer éve termesztenek szőlőt,

a honfoglaló magyarok az akkori Dunántúlon már virágzó szőlőművelést találtak.

A szőlő hazánkban jóformán mindenütt megterem.

Telepíteni elsősorban ott érdemes, ahol sok a napfény,

a meleg és tápanyagban gazdag a talaj.