Aznap nem törődtem veled,fiú,megbocsáss,

természetesnek vettem köszöntésed,így szokás-

s hogy fontos papírjaimra telepedve

doromboltál a fülembe:

türelmetlen lettem egy perc alatt

és egyszerűen félretoltalak.

Vállam gödrébe fúrtad sárga és fehér foltos puha tested,

de hát nem volt időm számodra,fiú,arcom hiába lested,

egyre hangosabb lett dorombolásod,

fiú,lassan az idegeimre mászott,

de ezt már megszoktam,nem volt extrém,

fiú,még el sem kezdtem a leckém!

Rengeteg dolgom volt még,sok-sok nagyon,

megbocsáss,de lemaradok,ha hagyom.

Na,végre feladtad,lemásztál sértve,joggal,

nyújtóztál,s elinaltál sebbel-lobbal,

így én is kezdhettem foglalkozni végre

a javítandó dolgozatommal.

Most pedig már bocsánatot kérek

tőled,fiú,már mindent megértek.

Ne haragudj,hogy nem vettem észre-úgy fáj!-

Csak el akartál köszönni,hogy elmész te-Good bye!

Nem igaz, hogy nem szeretem a háznépét.

Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül.

Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó.

Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést.

Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá,

hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá.

Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni,

az nem érdemli meg a társaságomat.

Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell,

aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével,

az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét.

Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot,

az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt,

az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel

kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri

a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája.

Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít.

Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.”

Bálint György

Nem vettétek észre, hogy pontosan úgy játszom az egerekkel, mint a fiaimmal?

Elkapom, és újra elengedem őket, hadd tanuljanak rugalmasságot,

erőt, kitartást, merészséget.

Megkísérlem a lehetetlent: macskát szeretnék nevelni belőlük.

De mindig csalódom. Nem értik meg a szándékomat,

nem akarnak túlnőni nyomorult kis egyéniségükön.

Ragaszkodnak a dohos, puha egérlyukhoz,

az örök rágcsáláshoz, a serény kis nyüzsgéshez.

Bálint György

Elveik vannak, pocakot eresztenek, nagyképűek, gyávák,

unalmasak, és azt hiszik, hogy a szürke a legszebb szín a világon.

Mindenhová eljutnak, mindent kiszimatolnak, mindent kirágnak,

és erre rettenetesen büszkék.

Hiába minden kísérletem, reménytelenül egerek maradnak.

Mit tehetek hát? Elszomorodom és megeszem őket.

Bálint György