Moretti Gemma : Őszül az erdő

Tegnap száz színű
libegő láng volt,
ma földszagú szél
karjaiban táncolt,
holnap,ha itt jársz,s felfelé nézel,
elárvult nagy fák
 üzennek a széllel.
Arannyal öntve
az erdő alja,
kusza virgács
a bokrok barna gallya,
tüskés ág megfog
S bús őszi jajjal,
elhullt virágát
követeli rajtam.

NEMES
NAGY ÁGNES: OKTÓBER
 
Most
már félévig este lesz.
Köd száll, a lámpa imbolyog.
Járnak az utcán karcsú, roppant,
négy-emeletnyi angyalok.
S mint egy folyó a mozivászon
lapján, úgy úsznak át a házon.

 
 Acetilén
fényében ázik
az útjavítás. Lenn a mélyben,
iszamos, hüllő-hátu cső,
pára gyöngyösödik a kérgen,
s a városon, mint vér a gézen,
általszívódik a nyirok.

 Vékony
tűz nyüszít, sustorog,
mellette kucsmás, birka-bundás,
mint a makk-ász, guggol a munkás,
fölötte hengerhasu gépek,
rájuk irva: „Consolidated…”
S egy fa. Akár a régi csap,
csöpörésznek a targalyak,
szalad, olajjal töltekezvén
a gép gömbölyű béka-testén,
majd a bundára ér a csepp,
s fölsír a tűz: megérkezett.
 
Neonfény
lobban és lehull.
A vizes kőre rácsorog.
Valaki, messze, úgy vonul,
hogy a köd kilométer-odva
énekét tompán sokszorozza –
hallani, amint tántorog.

 VALAMI KÉSZÜL

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.

/KÁNYÁDI SÁNDOR/

 Hogy miért szeretem azt őszt a legjobban?

Rabul ejtenek a szinei,

a termékenysége és gazdagsága!

Szeretem az őszt!

A sétákat az őszi napsütésben,

a ködös reggelek frissességét,

a pulóveres délutánok mélázását,

a sárguló-vörösödő levelek szépségét.

Szeretem az őszt, mert a tavasz után

a másik időszak, ami magában hordozza

az újrakezdés izgalmát.

Szeretem az őszt! -

szőlő, alma, dió,

a szüreti jövév-menés a faluban,

a reggeli dér a füvön, a sülő tök illata,

a vadgesztenyegyűjtés

Lelével, a fák alatt összegyűlő ezernyi színű avar.
Ebben az évszakban együtt van minden:

múlt, jelen és jövő.

A tavaszi-nyári emlékeket elraktározom,

várom a telet a maga csöndes, ünnepi meghittségével

(és persze a következő tavaszt is),

miközben a szomorkásan szép őszben arra gondolok:

megint elrepült egy nyár, de itt van az ősz.